 |
| Hajléktalan-lét |
Embertelen körülmények között élnek: szemétből összetákolt kalyibákban hajtja álomra a fejét a módosabbja, dobozokból vet ágyat magának a szegényebbje. Sorsuk közös: a farkasordító hidegben is hajlék nélkül élnek- számkivetetten, az alapvető emberi szükségleteiket is kielégítetlenül hagyva. A decemberi híradások is napi szinten foglalkoznak velük: pásztázza a kamera az igénytelenség borzalmait, a nincstelenség fájdalmát, a kígyózó sorokat az ételosztásokon. Riportok tucatja szól ilyenkor az életükről, és arról a makacs elszántságról, ami arra készteti őket, hogy ne fogadják el a feléjük nyújtott segítő kezeket. Mert sokan nem hajlandóak szállóra menni- még akkor sem, ha lefagy kezük-lábuk, és betegségek gyötrik testüket. Nem és nem. Talán a szégyenérzet önnön testi-lelki leépültségük miatt, talán a zajos csetepatéktól való irreális félelem, - nem tudni. Szakemberek szerint sokakat a szállón betartandó szigorú szabályok ( semmi alkohol, semmi kötekedés) tartanak vissza attól, hogy legalább a legfagyosabb éjszakákat bent töltsék. Már csak egy érték maradt az életükben: a döntés szabadsága. Csak azt nem tudom, hogy az ő törvényen és társadalmon kívüli életükben mire elegendő, mire mennek vele? Eltékozolt életek, helyrehozhatatlannak ítélt sorsok, feladott küzdelmek ezrei az utcákon…
EHETI VITA-KÉRDÉSEK:
Van kiút a hajléktalanságból?
Lehet olyan embereken segíteni, akik elzárkóznak minden segítségnyújtástól?
Felelősségre vonható e a család a hajléktalanná vált rokonáért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése