Az idős hölgy szemlátomást rosszul érezte magát: falfehér volt, izzadt, kezei-lábai remegtek, imbolygott és elliluló kezekkel kapaszkodott a vendéglő ajtajába.
- Kedveském! Hívna nekem egy taxit? – fordult elhaló hangon a közeli asztalnál terítő fiatal lányhoz, miközben egyre nehezebben vette a levegőt.
- Rosszul érzem magam... Kérem, segítsen!
A lány nem mozdult.
- Csak a fogyasztó vendégek használhatják a telefont..- közölte foghegyről,majd zavartalanul folytatta a munkáját. Csak a tompa puffanás hangjára fordult meg. Az idős nő ájultan feküdt a bejáratot eltorlaszolva..
- Na még ez is! –sziszegte bosszúsan, odasietett,s bár nehezen de felsegítette az ébredező asszonyt.
- Mondhatta volna, hogy a mentőket kell hívni! Az ingyenes...- dohogta,miközben kivezette a nőt az étteremből,s a szomszédos könyvesbolt előtti padra ültette.
- Rögtön hívom őket! Itt várja meg amíg jönnek – a friss levegő biztosan jót tesz...- mondta,s magára hagyta a kábultan támaszkodó asszonyt.
- Köszönöm kedveském...- rebegte az elhaló hangon.
- Nincs mit...- viharzott el a lány.
S milyen igaza volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése