A napi menüt az asszír
fogadósok palatáblára írták, Kleopátra korában aranylapocskákra vésették a
díszvacsora menüsorát, alkalmi menükártyák sorát készítették történelmi
nagyjaink számára is. Ezek még nem étlapok voltak – hiszen nem tartalmaztak
árakat sem, arról nem is beszélve, hogy mindenki ugyanazt ette, ugyanakkor –
közös asztalnál.
Az étlap megszületéséhez –
étterem kellett : amiből az elsőt 1765-ben nyitotta meg Párizsban Mathurin Roze
de Chantoiseau. Ő volt a legelső, aki megszüntette a közös asztalt, és
létrehozta az étlapot – amin feltüntette az árakat is, és a leves mellé
sülteket, pástétomot, és bort is kínált.
Az első – valóban fennmaradt – étlap
1791-ből való és a párizsi Grande Taverne ételeit sorolja. Ez az étterem elsőként
kombinálta a luxusétterem követelményeit: pincéreket, kiváló borospincét, kifogástalan
főzést biztosított a feltörekvő polgároknak.
A
legrégibb ismert magyar étlap 1834-ből való.
Á la carte - francia nyelvből származó kifejezés. Étlap
szerinti étkezést, az étlapról szabadon választva történő étkezést jelent. Az a
la carte működő éttermekben is vannak időszakos kínálatok, tematikus szezonok,
amelyek az évszakhoz vagy az ünnepkörhöz igazodnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése