 |
| Enni vagy nem enni??? |
Szerencsére nekem életem első 14 évében nem kellett megismerkednem a menzakoszt rejtelmeivel – mivel nem voltam napközis, mindig „hazait” ehettem, ami már abban az időben is messze felülmúlta az iskolai konyha produktumait. A bajok a középiskolai években kezdődtek el, amikor évről-évre jobban romlott a színvonal, és töpörödött a fejadag. Az első évben még foszlós kalács, vaj és igazi főzött kakaó volt a reggeli, mire érettségiztünk jobb esetben be kellett érnünk egy kifli, némi sütőmargarin, és egy plecsni méz kombinációjával. Mindenhol másképp főznek – van, ahol az instant leves porok, és pörköltszaftok uralják a terepet, míg igényesebb helyeken egyre inkább kezdenek ügyelni a helyben megtermelt természetes alapanyagok felhasználására, és az egészséges táplálkozás ismérveinek betartására. De hol is kellene elkezdeni, ha nem az iskolákban a tudatos étkezés jelentőségére való oktatást – és hozzászoktatni a kicsiket ahhoz, hogy úgy is lehet finomakat enni, ha nincs tele minden zsírral és cukorral? Az elgondolás kiváló, és dicséretes – csak az a baj, hogy a mai forráshiányos világban miként tudja mindezt kivitelezni egy kistelepülés. Mindenesetre varázslónak kell lennie az élelmezésvezetőnek ahhoz, hogy ez maradéktalanul megvalósulhasson.
Eheti vita-témánk kérdései:
Mennyire egészséges a mai menza-konyhák kínálata?
Lehetséges kevés pénzből is egészséges ételeket főzni?
Valóban tanítható az egészséges életmód akkor is, ha az otthoni körülmények mindezzel szöges ellentétben állnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése