Szánalom. Egy szó, ami
többféle jelentéssel bír, és ez a jelentés attól függ milyen az élethelyzet,
amelyben vizsgáljuk. Szánalmas az, aki kicsinyes, rosszindulatú, bosszúálló,
féltékeny, irigy. De szánalmat érzünk akkor is, ha valakit megsajnálunk. De
van, amikor a legkevésbé sem kell mások szánakozása, legyünk bármilyen bajban…
„A szánalom megköti az
embert, leigázza, rabságba ejti.”(Ioan
Slavici)
„A szánalom megöl, gyengeségünkben csak még
gyöngébbé tesz. A szánalom: a mézesmázossá lett baj, megvetés a gyöngédségben
vagy gyöngédség a sértésben.”(Balzac)
„Az emberi szörnyetegek
élete sivár. Egyetlen, megszállott vágy hajtja őket, minden más csak annyira
fontos, amennyire hozzájárul a vágy kielégítéséhez. Az emberi érzések oly
lassan mosódnak ki lelkük szövetéből, hogy szinte már csak akkor vesszük észre
hiányukat, amikor teljesen eltűntek. A lélek nem hal el, amíg él a test.
Rohamok kísérik a lélek haláltusáját: érzelgősség, szánalom, túlzott erkölcsi
érzékenység, felesleges és esztelen hősiesség.”(Roderick Anscombe)
„A szánalom gyilkos
érzelem. Annál csak a vak gyűlölet és talán a szerelem veszélyesebb.”(Laurell Kaye Hamilton)
„Létezik az a pillanat,
amikor az ember megtehet valamit, és övé lehet a boldogság, ez a pillanat
eltarthat néhány napig, olykor néhány hétig, legfeljebb néhány hónapig, de csak
egyszer, egyetlenegyszer fordul elő, és ha az ember később vissza szeretne térni
ehhez a pillanathoz, az egyszerűen lehetetlen, nincs már helye a lelkesedésnek,
a hitnek és a bizalomnak, marad a csendes beletörődés, a kölcsönös, szomorú
szánalom, a haszontalan, de biztos tudás, hogy valami megtörténhetett,
létrejöhetett volna, de egyszerűen méltatlannak bizonyultunk az adományra.”(Michel Houellebecq)
„A szánalom nem
segített senkin, aki pedig hagyta, hogy magukkal ragadják az érzelmei, az csak
közelebb került a szakadék széléhez.”(A.
M. Jenkins)
„Ha sajnálkozunk, még
mindig ketten vagyunk; a szánalom még mindig megosztottság. De van a
kapcsolatoknak egy olyan magasságuk, ahol a hálának, szánalomnak nincs értelme
többé. Itt már úgy lélegzik az ember, mint egy kiszabadult rab.”(Saint-Exupéry)
„Az emberek valahogy
restellik kimutatni a jóságukat, mintha az valami szégyellni való emberi
gyengeség lenne. Az emberek erőseknek akarnak látszani, mint akik nem ismerik a
kételyt és a megalázónak vélt szánalmat, holott talán éppen az önmagunk iránti
kétely és a mások iránti szánalom a legfőbb emberi erő.”( Jevtusenko)
„Jóság és tapasztalás,
gyakorlat és szánalom eszközök csak, melyekkel szívünket időnként fegyelmezni
tudjuk; de a szándék alján, mely lépteinket igazítja, él egy hatalmasabb
parancs is, melynek igéző erejét nem lehet büntetlenül ingerelni.”(Márai Sándor)
„A szánalom (...) a
szerelem leggonoszabb ellensége: ha gyűlöltem volna, talán remélhettem volna,
hogy egyszer majd megszeretem. De nem gyűlöletet, hanem... szánalmat éreztem, s
így tudtam, hogy soha nem lesz bennem iránta más érzés, mint az eltávolító
hidegség és iszony.”(Alberto Moravia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése