Ideges mozdulatokkal
keresgél a táskájában. Egyre mélyebbre és mélyebbre nyúl, szinte vállig elmerül
benne. Végre megtalálja, amit keresett – arcán üdvözült mosollyal veszi kézbe a
doboz cigarettát és az öngyújtót. Remegő kezekkel gyújt rá, szemei riadtan
fürkészik a bejáratot. Slukkról- slukkra letüdőzi, majd élvezettel fújja ki a
füstöt. Alig lehet tizenkét éves. Dohányzás – mindennapos dolog, gyakran
letehetetlennek tűnő szenvedélybetegség, felnőttek részére. Felnőttek részére,
akik napi rendszerességgel mérgezik magukat, és környezetüket – elvakult
nikotinéhségükben, pótcselekvés gyanánt. Ennek ellenére megdöbbentő a látvány,
amivel nap, mint nap szembesül az ember: az, hogy alig kamaszodó gyerekek is
óriási lendülettel pöfékelnek csapatokba verődve, vagy magányos farkasként
bujkálva a kíváncsi tekintetek elől. Megdöbbentő eredménnyel zárult az a
felmérés, ami a gyerekek dohányzási szokásait volt hivatott vizsgálni. Nem
tudni mi hajtja őket: mintakövetés, kíváncsiság, elfojtott szorongás? Hiába a
tiltás, hiába a józan lebeszélés, hiába az elrettentő képek és információk a
következményekről, a gége-, és tüdőrák kínkeserveiről – mit sem ér – mintha
csak a falnak beszélnének.
Az
alig 12 éves leányzó gyors mozdulattal elnyomja a csikket, és komótos léptekkel
indul az iskola felé. Egy újabb koporsószöget megint sikerült bevernie…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése