Zsuzsa
néni lelkesen kertészkedett: egyrészt szerette, ha megbízható forrásból
kerültek a konyhájába az alapanyagok, másrészt ki akarta tölteni azt a
töménytelenül sok szabadidőt, ami a nyugdíjba vonulása után lavinaként csaknem
maga alá temette. Ásott, ültetett, vetett, gyomlált, kapált – élvezettel nézte
miként fejlődnek növényei, majd, amikor elérkezett a „szüretelés” ideje
boldogan osztogatta kertjének terményeit. Ennek ellenére így is mindig maradt
egy kis felesleg, amit már képtelen volt feldolgozni, vagy odaajándékozni,
ezért, hogy ne vesszen kárba a sok zöldség-gyümölcs kitette a kapuja elé egy
fonott kosárba – „FRISS ZÖLDSÉGEK, ZAMATOS GYÜMÖLCSÖK – JÓ SZÍVVEL ADOM -
INGYEN ELVIHETED” felirattal. Eltelt egy nap, két nap, egy hét – de nem történt
semmi: senki sem nyúlt a kosár tartalmához – Zsuzsa néninek ki kellett dobnia
az időközben megfonnyadó finomságokat. Következő héten gondolt egyet – kiült ő
is a kapuba – varródobozával, kézimunkájával, az arra járóknak ajánlgatva a
zöldségeket – sikertelenül.
- -Látod
Andikám… Nem kell senkinek a mama zöldsége… - panaszkodott 8 éves kis
unokájának, akire éppen ő vigyázott – Hiába ilyen szépek, és frissek… Ezt az
uborkát például tegnap este szedtem, a padlizsán pedig…- a telefon csörgése
szakította félbe beszámolóját.
- - Beszaladok…
Biztosan anyukád hív… Maradj itt kicsim, mindjárt jövök…- hagyta magára a
békésen rajzolgató kislányt.
Mindössze
öt percig volt bent.
- - Nézd
nagyi! Ezt mind Neked kerestem… - fogadta lelkesen a kislány, kezében több
papírpénzt szorongatva.
- - De hát
honnan van ez? Kitől kaptad? És főként miért? – sorjáztak a kérdések.
- - Eladtam a
zöldségeidet… A nénik azt mondták, hogy holnapután is jönnek majd… - mutatott
az üres kosárra a lányka boldogan.
Zsuzsa néni elmosolyodott. Hát, ha
egyszer ingyen nem kellett senkinek – akkor kell majd pénzért mindenkinek. Csak
egyet sajnált: azt, hogy a kis unokája ilyen hamar ráérzett mi mozgatja a mai
világot…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése