Nézte
a kapun kiáradó diák-tömeget. Harsányak voltak, vidámak, gondtalanok, szépek,
egészségesek, telve hittel, telve elhatározással, tervekkel, álmokkal. Előttük
állt az egész élet – bármi megtörténhet még velük – életük, mint egy nyitott
könyv, amiben még számtalan üres lap állt rendelkezésre, hogy betöltsék
tartalommal. Ellenben Ő már teleírta élete lapjait – sok-sok bánattal,
veszteséggel, kudarccal – könyvének könnyáztatta lapjai kopottan emlékeztették:
egy-két rossz döntés bizony lavinaként temetheti maga alá a fiatalkori álmokat.
Egy tiltott szerelem után kötött csakazértis házasság, egy életunt-depressziós
alkoholista férj, egy adósságspirált szülő kényszervállalkozás, egy megalázó
válás, szülei halálukig tartó gyűlölete, egy gyógyíthatatlan betegség küzdelmei
– élete mérlege. Fáradtan felsóhajtott. Remegve kapaszkodott az iskola
vaskerítésébe, de tartotta magát – tartania kellett.
- - Szia,
Anyuci! De jó, hogy elém jöttél… - futott oda hozzá egy kislány, szorosan
átölelve a derekát.
- - Szia,
kicsim! Minden rendben ment? Sikerült a matek dolgozatod? – mosolygott rá az
asszony, s gondoktól megviselt arcvonásai kisimultak.
- - Persze.
Ötös lett… - izgatottan kutatni kezdett az iskolatáskájában –Nézd csak! Ezt
kaptuk Karácsonyra… - vett elő egy szaloncukrokkal teli csomagot. – Majd ezeket
tesszük arra a fenyőágra, amit Klári nénitől kértem…
Az
asszony könnyes szemmel nézett a lányára. Szíve összeszorult a tudattól, hogy
annyi mindent nélkülöznie kell, hogy nem adhat meg semmit, ami a hasonló korú
gyerekeknek természetes. Felzokogott:
- - Sajnálom
kicsim… Nagyon sajnálom, amiért Neked nem lesz olyan szép Karácsonyod, mint a
többieknek… Az én hibám… Nem adhatok semmit… - kövér könnycseppek gördültek
végig az arcán.
A
kislány mosolyogva fogta meg az anyja kezét.
- - Nekem
mindenem megvan… Hisz itt vagy Nekem Anya… Te vagy az életem kincse… - mondta,
majd vidáman mesélni kezdte az aznap történteket.
Harsány
volt, vidám, gondtalan, szép, egészséges, telve hittel, telve elhatározással,
tervekkel, álmokkal. Előtte állt az egész élet – bármi megtörténhet még vele.
Igen. Bármi jó. Így kell, hogy legyen…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése