Egész
életében keményen dolgozott: túlórázott, hétvégente pluszmunkákat vállalt,
rohant, hajtott - éjt nappallá téve kergette a pénzt. Mert minden a pénzről
szólt – hogy meg tudják venni a városszéli kis házat, szépen be tudják
bútorozni, hogy legyen autó, számítógép, tévé, mikrohullámú sütő – fussa nyaralásra,
a gyerekeknek különórára, tanfolyamra,nyári táborra, márkás cipőre – aztán a
régi megunt dolgok lecserélésére – kiapadhatatlanok és egyre túlzóbbak lettek
az igények, és ő mint egy bankautomata csak adagolta és adagolta a pénzt a
családtagjainak. Most is éppen a legújabb okos telefon árát akarta kikunyerálni
az alig tinédzserkorba lépő lánya, de ő olyan kimondhatatlanul fáradt és
elcsigázott volt, hogy felingerelte az összeg, amit kérni akart.
- - Nem. Nem
veszünk. Tavaly kaptál – semmi baja…- használd azt.
- - De ez
többet tud…- érvelt a lánya.
- - Nem érdekel,
mit tud… El tudod te képzelni, hogy mennyit kell nekem dolgoznom azért a
háromszázezer forintért? – roskadt le a fotelba a férfi.
- - Nem
igazán érdekel… Anyu azt mondta, hogy az a dolgod, és azért vagy,hogy
megteremtsd a családodnak a megélhetési feltételeket… - feleselt a lány, és
nagyon büszke volt magára, hogy ilyen pontosan fogalmazott. Nem hiába
hallgatózott a múltkor, amikor az anyja a barátnőivel éppen erről beszélgetett
egy délután.
A
férfi érezte miként önti el a düh: feje majd szétrobbant, szíve őrült
zakatolásba kezdett – hát csak ennyire tartják őt itthon? Csak egy üresfejű
munkagép, aki havonta egyszer ontja magából a pénzt, miközben semmibe nézik a
fáradozását, mert az így természetes? Az a dolga, hogy dolgozzon?
- -Azonnal
menj a szobádba! És felejtsd el a telefont – mi több mindent, amit le akartál
cserélni! Nincs új ruha, nincs márkás cipő, semmi… - ugrott fel mérgesen a férfi,
idegenként meredve lányára.
- - Mi folyik
itt? Min veszekedtek? - lépett be az
ajtón a felesége.
- - Nem ad
pénzt a telefonra! Apu teljesen megőrült! – zokogta hisztérikusan a lány, és
kiviharzott a szobából.
- - Most
elégedett vagy? Mi lenne, ha nem pont Karácsony előtt jutna eszedbe ellenkezni
vele?
A
férfi összeráncolta a homlokát:
- - Ja, akkor
vegyek meg mindent, amit kitalál? Egyet füttyent, és már adom is a pénzt? Így
soha nem fogja megbecsülni… Sem a pénzt, sem a munkát, amivel kerestem…
- - Ne akard
már most elkezdeni a nevelését…- nevetett fel gúnyosan az asszony.
A
férfi eltűnődött. Igen. Eddig nem nevelte… Épp ez lett a baj.
- - Igazad
van. Eddig nem neveltem… Akkor éppen ideje elkezdenem… Lesz rá elég időm, ha
lassítok a tempón.
Egész életében keményen dolgozott:
túlórázott, hétvégente pluszmunkákat vállalt, rohant, hajtott - éjt nappallá
téve kergette a pénzt. Mert eddig minden a pénzről szólt és a munkáról – de ezután
élni akar… hiszen a végén nem az fog számítani,
hogy mennyi munka volt életében, hanem hogy mennyi élet volt az éveidben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése