Mindenki értette a célzást. Nem lehetett nem érteni, mert a középkorú nő egyértelműen fogalmazta meg a véleményét.
- - Ezeknek
a mai fiataloknak semmi sem szent. Átgázolnak mindenkin, csak hogy előbbre
juthassanak.
Nem beszélt hangosan, mégis hallotta a gyógyszertárban mindenki. Az
előre törtető fiatal fiú is, aki nagy igyekezetében majdnem átesett egy padlóra
tett utazótáskán.
- - Látják:
mindenkit megelőzött… Felháborító…- dohogott tovább az asszonyság, miközben igyekezett
letörölni az arcán legördülő kövér izzadtságcseppeket.
Halk morajlás volt a válasz.
- - Kérem!
Segítsenek! A bejáratnál rosszul lett egy néni - fordult a patikushoz a fiú.
Azonnal út nyílt a tömegben: az idős nő falfehéren támaszkodott az
ajtófélnek, levegőért kapkodva - szemeiben rémület ült.
- - Jöjjön!
Menjünk az irodába – ott le tud ülni, megmérjük a vérnyomását. – fogta karon az
egyik gyógyszerész, és óvatosan a pult mögötti helyiségbe vezette.
- - Na
persze! Most már vele foglalkoznak. Én is rosszul érzem magam, mégsem törődik
velem senki! – elégedetlenkedett újra a középkorú nő, immár- ki tudja miként
került oda – a sor legelején.
- - Mit
adhatok? – fordult hozzá az asszisztens erőltetett nyugalommal.
- - Nekem?
Egy hidratáló arckrémet… - vette elő a pénztárcáját a nő elégedetten.
Nemhiába! Az ilyen vastag arcbőrt feltétlenül hidratálni kell…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése