Nézte a karácsonyi vásáron
tébolyultan hömpölygő tömeget: nem számítottak a mínuszok, az arcokba vágó metszve
tomboló szél, a megállíthatatlan hóesés – mindenki részese akart lenni annak a
már-már sportként gyakorolt tevékenységnek, amit fogyasztásnak hívtak.
Sorról-sorra, bódétól-bódéig szórták a pénzt – teltek a táskák, fogyott a
türelem, hisztériás rohamot kaptak a gyerekek, a levegő izzott a feszültségtől –
de ő nem moccant. Mélyen magába szívta a fahéj-, a szegfűszeg-, a narancs-, a
vanília karácsonyi illatát, nosztalgiával gondolva vissza gyermekkora meghitt
ünnepeire, amikor még színes papírdíszek, alufóliába csomagolt dió díszítette
az egyetlen szomszédtól kapott fenyőágat… Hirtelen éles fájdalom hasított a
vádlijába – döbbenten meredt a lábára: egy rózsaszín bolyhos kabátkába
öltöztetett kiskutya adta ki a mérgét – termetéhez képest nagyot harapva izmaiba.
- - A mindenségit! – kiáltott fel
ingerülten, majd két kézzel megragadta az ebet, és kiszabadította magát az apró
fogak fogságából.
- - Jaj! Ne bántsa! Nem akart ő semmi
rosszat! – futott oda ijedten egy a kutyához öltözött nő, oly hirtelen kikapva
kezéből a rémülten nyüszítő jószágot, hogy a rózsaszín kabátka a kezében
maradt.
- - Itt a névjegykártyám… Holnap keressen
meg – megmutatom az oltási papírjait… Kárpótlásként az elszakadt nadrágjáért
pedig fogadja el ezt – nyújtott felé egy húszezrest, majd elviharzott.
A férfi sokáig nézett
utánuk.
Majd, mint aki hosszú álomból ébred rámeredt a bankjegyre: nagyon régen
tartott már ennyi pénzt a kezében. Belevetette magát a tömegbe: bódétól-bódéig
járt – vett magának kürtős kalácsot, forralt bort, félszatyornyi édességet, majd
sült húsokat vacsorázott, majd vett egy féloldalas kis fenyőfát is. Éjféltájt ért
haza a városszéli romos házhoz, ahol ajtó gyanánt egyetlen pokróc volt felszegezve,
egy asztal, egy szék, és egy rossz matrac volt a berendezés. Feldíszítette a
fát, majd bebújt a rongyos takarók alá, előhúzta a zsebéből a kis rózsaszín
bolyhos kabátkát, majd hangosan felnevetett:
-
Ki hitte volna, hogy ez lesz a legjobb
kutya hideg ellen? Tisztára kutyául érzem magam – dörmögte, majd mély álomba
zuhant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése