- - Nem akarok még hazamenni… Nem
maradhatnék még itt egy kicsit? – kérdezte a kamasz lány a takarítónőt.
Márti - lassan végzett
az aznapi feladataival: már csak az orvosi rendelő előterének kövét kellett
felmosnia, épp ott ahol a lány üldögélt már három órája.
- - Sajnos nem… Rögtön zárnom kell… Talán
nem érzed jól magad? Szóljak az ügyeletes orvosnak? – nézett rá aggódva.
- - Ha beteg lennék, maradhatnék? – csillant
meg a remény a lány szemében.
Márti leült mellé:
- - Mi a baj? Miért nem szeretsz hazamenni?
Talán rossz jegyet kaptál, és félsz bevallani?
- - Nem… Kitűnő tanuló vagyok…
- - Szerelmi bánat? – találgatott az
asszony.
- - Á, dehogy! – nevetett fel a lány. – Az idegeimet
sem eszem egy pasival.
- - Akkor?
Egy hét múlva Karácsony… Már javában készülődni kellene: segíteni
anyukádnak a takarításban, süteményeket sütni, lakást díszíteni, ajándékokat
csomagolni…
A lány gondterhelten
felsóhajtott, majd egy könnycsepp jelent meg a szeme sarkában.
- - Tetszik tudni Nekünk már az is óriási ajándék
lenne, ha meleg lenne a szobában az ünnepek alatt…
Márti kérdőn nézett a
lányra.
- - Most is csak azért vagyok itt, hogy ne
kelljen estig otthon fagyoskodnom a jéghideg szobában… Akkor anyu begyújt, tejet
forral - vacsorázunk, vizet melegít, lefürdünk, majd a takaró alatt várjuk a
reggelt… Volt már úgy,- hogy reggelre, annyira, de annyira átfagytam, hogy
szinte sajgott bele minden részem - mondta szégyenkezve, majd hirtelen
felpattant, összekapta a holmijait.
- - Sajnálom… - szorult el a torka Mártinak.
- - Ne tessék aggódni miattunk… Elvagyunk mi
- csak ilyenkor nehéz… Nem vagyok irigy senkire, de nem igazán értem, hogy
Nekünk miért nem jut több… Megyek – nem tartom fel a munkájában… - lépett az
ajtóhoz kesernyés mosollyal az arcán.
- - Gyere nyugodtan holnap is… - szólt utána
Márti, és elgondolkodva nézett a lány után.
Tudta miről beszélt a
lány - már ő is volt bajban: önhibáján kívül kerülve kilátástalan
helyzetbe. De szerencséjére olyan emberek között élt, akik kérés nélkül is a
hóna alá nyúltak, és nem engedték lecsúszni. Tudta: most rajta a sor – segíteni
akart – megfogadta: ha törik, ha szakad, de ki fogja menteni a lányt a nyomor markából …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése