2016/12/21

CSAK1PERC: Elhatározás



Az ablaknál állt a meleg radiátornak támaszkodva, és az utca forgalmát figyelte. Csillogó autók sorjáztak, biciklisek cikáztak, gyalogosok tolakodtak a kirakatok előtt – élő, lüktető volt minden telve energiával, életkedvvel. Szeretett volna ő is odalenn lenni – egy a sok hangyaként nyüzsgő ember közül, egy - innen fentről nézve - apró jelentéktelen ember, de önmagában mégis a világmindenség szerves része. Ő is ott bolyongott volna az üzletek előtt – ajándékokra vadászva a szeretteinek, segített volna cipekedni a feleségének, kísérgette volna boltról-boltra, kiválasztotta volna a halászlébe való halat, feldíszítette volna fenyőfát, segített volna a kalácssütésben, megterítette volna az ünnepi asztalt, meggyújtotta volna a gyertyákat, és a csillagszórót, együtt nézte volna meg az unokáival a számára már untig-unott Kevines- reszketős - betőrös- filmet.
-         - Béla bácsi! Jöjjön! Hadd kössem be a mai koktélját! – lépett be az ajtón a nővér, kezében az infúziós szerelékkel.
-        - Már alig vártam… Már pattanok is…- mondta, még vetve egy utolsó pillantást az utcára. – Látta nővérke!? Esik a hó… Mégis fehér lesz a karácsonyunk… - lelkendezett, majd lassú, óvatos mozdulatokkal az ágyhoz sétált.
-        -  Bizony… az lesz…
Béla bácsi megadóan tűrte, hogy bekössék az infúziót.
-         -Bármit érez – jelezzen…

A férfi bólintott: igen, érezni azt fog. De tudta, ennek így kell lennie. Végigsimított a fején – még nem tudta megszokni, hogy nincs haja… De majd az is kinő… Itt kell töltenie a karácsonyt, ha a többit a szerettei körében szeretné… 
Szeretett volna ő is odalenn lenni az utcán– egy a sok hangyaként nyüzsgő ember közül, egy - innen fentről nézve - apró jelentéktelen ember, de önmagában mégis a világmindenség szerves része. Igen. Eljön az idő, amikor az is lesz újra…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése