Nem fog
menni.
Nem vagyok rá képes.
Ennyi idősen nem vághatok bele.
Nem tudok, nem
akarok, nem , nem, nem...
Nem?!?
Valóban nem???
Persze: egyszerűbb, és
kényelmesebb a pálya mellől figyelni mások küzdelmeit – álmodozni egy életen
át, tervezgetni, majd halogatni. Egyszerűbb, de fájdalmasabb...
Mert hiába
tagadod: igenis fáj, hogy más ha vért izzadva is, de előbbre jut. Igenis fáj a
mások sikere...
Fáj a boldogsága, elégedettsége, mosolya...
Fájjon csak!
Hátha egyszer
végre fáj eléggé ahhoz, hogy végre tégy is ellene!
Mert tenned kell ellene!
Menni fog.
Képes vagy rá.
Soha nem késő elkezdeni...
Tudod, akarod, igen,
igen,igen...
Igen?
Miért?
Mert a korlátaid csak a fejedben léteznek – Te építetted,és TE – igen TE vagy az egyetlen, aki át is lépheted őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése