Csalódott vagy…
Nem bízol senkiben…
Annyiszor és annyian bántottak már, hogy nem hiszel annak sem, aki valóban a
javadat akarja.
Mert mi van, ha ő is csak a saját érdekeit tartja szem előtt és
kihasznál téged?
Egyedül maradtál…
Magányos vagy.
Nem igazán számíthatsz
senkire.
Sajnálod magad.
Nagyon.
Kételkedsz mindenben.
Bármi történjék veled
azt lesed hol a csapda, hol a buktató, hol fogsz újra csalódni…
Úgy érzed
minden hiábavaló: neked csak ez jutott, képtelen vagy boldog lenni…
Valóban?
Valóban így kell ennek lennie?
Valóban hagyod, hogy a múltbéli rossz
tapasztalatok egy életre megfosszanak attól, hogy normális és kiegyensúlyozott
emberi kapcsolatokat teremts?
Ez pontosan olyan, mintha előre determinálnád a
sorsodat, ami telis tele van kudarcokkal, aggályokkal, bizonytalansággal,
bukásokkal, és sikító magánnyal…
Elhagyatottnak lenni szörnyű…
Ne engedheted
meg, hogy magadra maradj – nyisd meg a szíved, - vállalva akár az újabb
csalódás kockázatát is, - mert a boldogság kulcsa az, ha szerethetsz, és
szeretve vagy…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése