ARCKÉPCSARNOK

Camillo Golgi

Camillo Golgi (Corteno, 1843. július 7. – Pavia, 1926. január 21.) olasz Nobel-díjas természettudós és orvos. Cortenóban született (mai nevén Corteno Golgi, Brescia, Lombardia). Apja körzeti tisztiorvosként dolgozott. Az ifjú Golgi a Paviai Egyetemen tanult. Egyetemi tanulmányai mellett a kísérleti patológiai laboratóriumban dolgozott Giulio Bizzozero felügyelete alatt. 1865-ben végzett. Első publikációja 1869-ben jelent meg, amelyben Cesare Lombroso elméletére hivatkozva azt állította, hogy az elmebetegségek egyik lehetséges oka a központi idegrendszer bizonyos részeinek léziója. Ezután a központi idegrendszer gyakorlati tanulmányozása felé fordult. A szövetfestési eljárások (például a hematoxilin és a kármin festés) akkoriban még nem voltak megfelelők a központi idegrendszer tanulmányozására. Golgi tehát, miközben tisztiorvosként dolgozott az abbietagrassói pszichiátriai kórházban, az idegszövet fémionokkal történő festésével kísérletezett, főleg ezüsttel (ezüstözés). 1873-ban olyan módszert fedezett fel, amellyel néhány tetszőleges idegsejt teljes egészében láthatóvá tehető. Így tanulmányozhatta az idegsejtek lefutását az agyban, a világon elsőként. Ezt a felfedezést „fekete reakciónak” nevezte (olaszul: „reazione nera”), amit azóta Golgi-festésnek nevezünk. A festődés mechanizmusának pontos háttere máig ismeretlen.

ARCKÉPCSARNOK

Max Theiler 

Max Theiler (Pretoria, 1899. január 30. – New Haven, 1972. augusztus 11.) dél-afrikai származású, amerikai Nobel-díj-as virológus.1899-ben született a jól ismert állatorvos, Sir Arnold Theiler és Emma Theiler négy gyerekének egyikeként.Tanulmányait 1916-1918 a fokvárosi orvosi egyetemen, majd az angliai St. Thomas' Hospitalban és a londoni Trópusi Intézetben folytatta, 1922-ben szerezve meg orvosi diplomátját. Ugyanebben az évben már az Amerikai Egyesült Államokban, a Harvard Egyetem bostoni intézetében dolgozott. 1930-tól a Rockefeller Intézet nemzetközi egészségügyi osztályára került, ahol végül a víruskutató laboratórium igazgatója lett. 1964-től a Yale Egyetem mikrobiológia- és járványtanprofesszora. Sárgalázzal kapcsolatos kutatásait 1920-ban kezdte el, majd 1951-ben a Rockefeller Alapítvány kutatójaként dolgozta ki ennek a betegség ellenszerét, az ún. D17 vakcinát. Eredményeit 1951-ben a Yellow Fever című könyvében publikálta és ezirányú munkásságáért még abban az évben fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott.

ARCKÉPCSARNOK

Louis Pasteur

Louis Pasteur ( 1822. december 27. –, 1895. szeptember 28.) francia mikrobiológus és kémikus, a mikrobiológia, az immunológia és a járványtan megalapítója. Hírnevét leginkább a baktériumok kórokozó hatásáról szóló elmélet felkarolásának és a védőoltási módszerek kidolgozásának köszönheti. 1888-ban a vezetése alatt létrejött a Pasteur Intézet, amely az immunizálást a gyógyítás középpontjába állította. Legnagyobb hírnevet hozó eredménye azonban az addig rettegett betegség, a veszettség elleni oltóanyag kifejlesztése volt. 1881-ben kezdte meg Roux-val közösen az ezirányú kutatásokat és 1885-ben sikerült a vakcinát előállítania. Koporsóját a párizsi Notre Dame székesegyházban helyezték el ideiglenesen, majd a Pasteur Intézet kriptájában nyert örök nyugalmat.

ARCKÉPCSARNOK

Sir Alexander Fleming 

(Lochfield, Skócia, 1881. augusztus 6. – London, 1955. március 11.) 

Nobel-díjas. 

Orvos-bakteriológus, a penicillin felfedezője, ezzel az első antibiotikum előállításának szellemi atyja.

Orvostant tanult Londonban, a Szűz Mária Kórházban szerzett klinikai gyakorlatot. Az I. világháború után visszatért a kórházba, és professzorként is működött. 1915-ben elvette Sarah Marion McElroyt, egy fiuk született. 1928-ban felfedezte a penicillint, és 1945-ben megkapta az orvosi Nobel-díjat. 1949-ben meghalt a felesége és Fleming 1953-ban újraházasodott. Második felesége görög orvosnő volt, dr. Amalia Koutsouris. Fleming 1955-ben halt meg, a Szent Pál-székesegyházban temették el.

Kutatási területe a baktériumkutatás, az immunológia és a kemoterápia volt. Vincenzo Tiberio mellett ő volt az első, aki embereknek tífusz elleni védőoltást adott. A korábbi szakirodalom tanulmányozása folytán 1928-ban ő fedezte fel a penicillint (a Penicillium notatum gombában), az influenzavírust kutatva, valamint a lizozim antiszeptikus tulajdonságát. 1941-ben már beteg embereken is kipróbálták a penicillint, és rendkívül hatásosnak bizonyult. A gyógyszerészeti vállalatok révén megkezdődött a nagyüzemi előállítása, így néhány éven belül már nem csak a katonák, hanem a polgári lakosság gyógyításában is szerepet játszott. A penicillin felfedezése nagyban elősegítette más antibiotikumok előállítását, de a legnépszerűbb a Fleming által felfedezett anyag maradt, mivel nagyon sokféle mikroorganizmus ellen hatásos.

ARCKÉPCSARNOK

William Harvey 

(Folkestone, Kent 1578. április 1. – Hampstead, 1657. június 3.) angol orvos, sebész, anatómiatanár. 

Az anatómia és az élettan tudományának megalapozója. Tudományos munkáinak egy része angol forradalom során elpusztult, de 1616-tól készített egyetemi jegyzetei megmaradtak.

Legfontosabb érdeme, hogy elsőként írta le pontosan és részletesen a vérkeringés rendszerét, megállapítva a szív vérkeringésben betöltött szerepét. Ezzel voltaképpen továbbfejlesztette a spanyol orvos, Szervét Mihály gondolatait, valamint a René Descartes befejezetlen írásában, Az emberi test leírásában (La desctription du corps humain) foglaltakat, mely szerint a vénák és az artériák tápanyagot szállító csövek az emberi testben. Sokak szerint egyébként Szervét és Descartes eredményei csupán a korai arab orvostudomány, különösen ibn Nafisz munkájának újra felfedezése és kiterjesztése, aki már a 13. században kidolgozta az artériák és a vénák működésének elveit.

ARCKÉPCSARNOK

Sophia Louisa Jex-Blake

brit orvos, feminista 1840 - 1912 

Harcot indított Angliában azért, hogy a nők is folytathassanak orvosi tanulmányokat. Londonban, Bostonban és New Yorkban volt orvostanhallgató, engedélyt kapott  Edinburghban az egyetemi előadások látogatására, de diplomázni nem engedték. Évekig tartó küzdelem után sikerült néhány képviselőt megnyernie és 1876-ban a parlament törvényt hozott a női orvosok elfogadásáról. 1877-ben Sophia volt az első nő hazájában, aki kitehette ajtajára az orvosi foglalkozást jelző táblát. 

ARCKÉPCSARNOK

Pikler Emmi orvos 1902 - 1984

Nemzetközileg elismert szakembere a csecsemő és a kisgyermek fejlődésének és nevelésének. Bécsben született, egyetemi tanulmányait is ott végezte. 1932-ben költöztek férjével Budapestre, ahol magánpraxist nyitott, és rövid időn belül komoly eredményeket mutatott fel. A zsidóüldözés alatt páciensei bújtatták őt és családját. A háború után, a sok árván maradt gyerek segítésére alapította meg 1946-ban a Lóczy utcában intézetét, amely később a nevét viselte. Eredményes módszereiről 11 könyvet, többszáz cikket publikált, szakértői irányításával 9 film készült. Az 1930-as években a hagyományokkal szembeszállva új korszakot teremtett: felismerte, hogy a csecsemő és a kisgyerek magával hozott képességeinek kibontakozásához kedvező feltétel, ha szabadon gyakorolhatja mozgás- és játéktevékenységét, a felnőtt közvetlen beavatkozása nélkül, ha saját egyéni üteme szerint fejlődhet. A szüleivel való meghitt kapcsolat kialakulásában pedig a gyerek aktivitására építő, interakciókban gazdag gondozási módnak van fontos szerepe.  Módszere alapján dolgoznak mai napig a bölcsődékben és a csecsemőotthonokban. Franciaországban, Hollandiában és az Egyesült Államokban nagyon népszerű ez a nevelési módszer, szülők sajátítják el és ezen alapelvek mentén nevelik gyermeküket. A Pikler-módszeren alapuló nevelési-gondozási munka rendszerének alapgondolata az, hogy „a gyereknek és különösen a csecsemőnek felnőtthöz fűződő bensőséges, stabil kapcsolatra van szüksége, és pedig nem általában a felnőtthöz, hanem minél kevesebb meghatározott felnőtthöz.” 

Néhány műve: Adatok a csecsemő mozgásának fejlődéséhez Bp. 1969; Mit tud már a baba? Bp. 1976.; Anyák könyve (szerk.) Bp. 1985.

ARCKÉPCSARNOK Karl Landsteiner

Karl Landsteiner (1868. június 14. – 1943. június 26.) osztrák biológus és orvos. Az tette híressé, hogy 1901-ben felfedezte az emberi vércsoportokat, amiért 1930-ben megkapta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat. Alexander S. Wienerrel együtt azonosították a Rh-faktort 1937-ben. Halála után megkapta a Lasker-díjat.

Bécsben született. Apja, Leopold Landsteiner újságíró volt, jogi doktori végzettséggel. Apja hat éves korában meghalt, így anyjával, Fanny Hess-szel maradt. Diplomáját a Bécsi Egyetemen szerezte 1891-ben. Jól képzett volt kémiából és többek között Hermann Emil Fischer tanítványa volt.

1908-ban a patológia professzora lett a Bécsi Egyetemen. 1916-ban feleségül vette Helen Wlastot. Az első világháború után Hollandiába ment. 1922-ben csatlakozott a Rockefeller Intézet orvosi kutató részlegéhez New Yorkban. Ott is maradt nyugdíjba vonulásáig, ami 1939-ben volt. Ez idő alatt amerikai állampolgár lett. Szívrohamban halt meg munka közben a laboratóriumában.

Forrás: Wikipédia