Mindannyiunkat érhet veszteség –
kisebb-nagyobb, könnyebben feldolgozható vagy ép ésszel fel nem fogható – az
élet számtalan területén kell szembesülnünk a ténnyel: nem sikerülhet minden.
Szenvedünk miatta – sírunk, zokogunk, kétségbe esünk, reményvesztetté válunk –
majd lázadunk: miért pont velünk történt mindez: miért pont minket rúgtak ki a
munkahelyünkről, miért pont nekünk nem sikerült a vizsgánk, miért pont minket
csaltak meg, csaptak be, raboltak ki, vertek át, károsítottak meg?
De nincs
válasz…
Ami történt – megtörtént…
Élhetünk úgy, hogy a fájdalomtól szűkölve
nyalogatjuk a sebeinket… Toporzékolhatunk a dühtől! Hibáztathatunk bárkit, mindenkit, önmagunkat...
DE!
Nem kötelező szenvedni!
Nem kötelező ezt a
fájdalmat magunkkal cipelni!
Válassz Te is más utat!
Gyászold Te is a
veszteséget – DE ne engedd meg, hogy megmérgezze az életed!
Gondolkozz másképp –
és megváltozik minden!
Engedd el, ami véget ért – lépj tovább, és szeresd magad
annyira, hogy képes légy felállni bármennyire is padlóra küldött a sors.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése