Hajlamosak vagyunk megfeledkezni
valamiről…
Valamiről, ami mindennél fontosabb lenne…
Egyre inkább nem látjuk,
nem érezzük, s idővel el is felejtjük a létezését.
El fogjuk felejteni, mert
csak a folyamatosan generálódó problémákra figyelünk…
A problémákra, amiket meg
kell oldani.
Sokszor bosszúságok sorozata az életünk.
Gyakran gondról-gondra
haladva éljük a mindennapjainkat.
Az apró kellemetlenségektől egészen a
sorsfordító nyűgökig…
Aztán ha végre úgy érezzük, hogy végre vége a
pechszériának – mi bonyolítjuk túl a dolgokat, és a már sejtjeinkbe ivódott
pesszimizmusunkkal csinálunk egy újabb megoldandó feladatot maguknak.
Hogy ez
miért baj?
Mert mindeközben hajlamosak vagyunk megfeledkezni valamiről… Valamiről,
ami mindennél fontosabb lenne…
Az élet öröméről…
Arról, hogy minden nap –
legyen az bármennyire borús, reményvesztett, csüggedt – történik valami, aminek
örülnünk KELL!
És ez nem más, mint maga a tény, hogy létezünk, hogy itt
lehetünk, és hogy ha kell, harcolhatunk…
Lásd meg mindenben a szépséget, a
jóságot, - és találd meg önmagadban, a szeretteidben azt ami teljessé teheti az életedet...
