LÉLEKÁPOLÓ GONDOLATOK : GYERMEKÉVEK




Gyerekek

 

Talán sokaknak volt olyan felejthetetlen gyermekkora, mint nekem: akác és virág-illattal, zöld mezőkkel, virágos rétekkel, napérlelt-pirosló eper-, meggy- és cseresznye-szemekkel, bódító barack-, és szilva-lekvárokkal, lédús dinnyékkel, föld-illatú szivárványos nyári záporokkal, szín- kavalkáddal beköszöntő ősszel, fehér, tiszta telekkel, sütemény illatú, édes ünnepekkel, egymást kölcsönösen tisztelő és segítő emberekkel, szerető családtagokkal, biztonságos, nyugodt hétköznapokkal. Mindez a mai napig elkísér és erőt ad. De vajon a mai gyerekek miként fognak visszaemlékezni legártatlanabb éveikre? Manapság korom és szmog keveredik vegyszerek torokszorító bűzével,parlagfüves elburjánzott rétek váltják egymást szeméthegyekkel, a gyümölcsök külföldi műanyag dobozokban „teremnek”,a boltok polcain bizonytalan eredetű és minőségű áruk sorakoznak,pusztító erejű viharok csapnak le váratlanul a gyanútlanra,,megkopott az ősz,sáros és meleg a tél,s az ünnepek is beleolvadnak a teljesítménykényszeres mindennapokba. Az emberi kapcsolatok érdekből köttetnek,a családi kötelékek fellazulnak – kevés van, aki védelmezzen,óvjon és szeressen.

Talán sokaknak volt olyan felejthetetlen a gyermekkora, mint nekem.

Bár a mai gyerekeknek is az lehetne majd.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

„A gyermekmosoly olyasmi, mint a tetoválás: örökre szóló műremek.”(Jodi Lynn Picoult)

„Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (...) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos.”(Müller Péter)

„Három olyan dolog van, amelyet mindig eltanulhat a felnőtt a gyerektől: hogy kell ok nélkül örülni, hogy kell mindig valamilyen foglalatosságba merülni, és hogy kell kíméletlenül kiharcolnia magának azt, amit ő akar.”(Paulo Coelho)

„Meg kell hallanunk a gyermek hangját, aki egykor mi voltunk, s aki még mindig itt él bennünk. Ez a gyermek észreveszi a mágikus pillanatokat. És a sírást talán visszafojthatjuk, de a hangját nem némíthatjuk el. Ez a gyermek még itt van. Boldogok a gyermekek, mert övék a Mennyek Országa. Ha nem születünk újjá, ha nem vagyunk képesek az életet a gyermek ártatlanságával és lelkesedésével szemlélni, nincs értelme tovább élnünk.”(Paulo Coelho)

„Tudod, ki hiszi azt, hogy mindenre képes? A gyermek. Bízik önmagában, nem érez félelmet, hisz a saját hatalmában, és megszerzi azt, amit akar. De a gyermek növekszik. És kezdi megérteni, hogy nem is olyan hatalmas, és hogy a léte másoktól függ. Akkor szeret, és elvárja, hogy a szeretete viszonzásra leljen, a vágya pedig az idő előrehaladtával egyre nő. (...) És végül oda jut, ahol most vagyunk: felnőtt lesz belőle, aki bármit megtenne azért, hogy elfogadják és szeressék.”(Paulo Coelho)

„Egy új emberke, ki nem is beszél még,

Hogyan érti meg mosolyom beszédét?

Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve ember! -

Hogy a szeretet szólítja szememben!

Ó milyen titok, milyen csodaszép ez!

Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes,

A szeretetet már fel tudja fogni

S a mosolyra vissza tud mosolyogni!”(Sík Sándor)

„Az ember megrendül, ha belenéz fiatalkori önmaga szemébe, és látja magát annak, aki egykor volt – buta, hiszékeny gyereknek. Nem hiszem, hogy bárki is emlékszik rá, milyen volt kisgyerekkorában. A felnőttek azt hiszik, emlékeznek rá, pedig nem. A fényképek és a videofelvételek nem tudják megragadni, ki vagy valójában, sem életre kelteni azt a személyt, aki valaha voltál. Ahhoz, hogy ezt megtehesd, vissza kell menned a múltba.”(Darren Shan)

„Hogy is felejtheti el egy felnőtt ember olyan tökéletesen a fiatalságát, hogy egy szép napon már egyáltalán nem emlékszik rá, milyen szomorúak és szerencsétlenek lehetnek néha a gyerekek! Teljesen mindegy ugyanis, hogy az ember egy eltört baba miatt sír-e, vagy pedig valamikor később azért, mert egy barátját veszíti el. Az életben sohasem azon múlik a dolog, miért szomorkodik az ember, hanem csakis azon, hogy milyen mély a szomorúsága. A gyermeki könnyek, istenemre, nem kisebbek, és gyakran súlyosabbak, mint a felnőttek könnyei!”(Erich Kästner)

„Milyen sok érzés, csiszolás, csalódás, zátonyra futás, sírás és elesés kell ahhoz, amíg a gyerek a lényeget megtanulja. Amíg rájön, hogy beszélni: könnyű... cselekedni: nehéz. Amíg elhiszi, hogy nem mindig az szeret, aki simogat és nem mindig haragszik rá és nem szereti, aki büntet.”(Bozzay Margit)

„A gyermek minden pillanatban teljes és totális, és semmiben sem lát ellentmondást. Amikor haragszik, akkor ő maga a harag; amikor szeret, ő maga a szeretet. Úgy lép át egyik pillanatból a másikba, hogy közben nem csinál belőle dilemmát. Semmiből sem csinál problémát. Nem rágódik ellentmondásokon, mert még nem gyártott magának elméleteket. Még nem tudja, hogy milyennek kellene lennie. Egyszerűen csak hagyja, hogy történjenek az események - együtt áramlik az élettel.”(Osho)

NONSZENSZ : ÖNBÍRÁSKODÁS



Csínytevésből nincs hiány



Valljuk be: mi sem voltunk angyalok – se szeri, se száma azoknak a poénként elmesélt történeteknek, amit akkor rángatunk elő a múltból, amikor gyermekkorunk csínytevéseiről van szó. Fogkrémmel bekent ajtókilincs, hajba ragasztott rágó, béka és csigainvázió az osztályteremben, jól elrejtett osztálynapló, rajzszög a tanári széken- nem is sorolom tovább, nem szeretnék tippeket adni. Persze a mi tanáraink, és szüleink sem örültek üdvrivalgások közepette mindennek, - az ellenőrzőbeli bejegyzések otthoni aláíratása felért egy küldetéssel, - de tudtuk: meg lehet beszélni mi miért helytelen, és az általában sikerre is vezetett, anélkül, hogy a tettlegesség egyáltalán felmerült volna. Nem úgy, mint nemrég Kisvárdán, ahol az iskola szomszédságában élő férfi megelégelte a gyerekek szemtelenségét, - akik immár sokadszorra is kővel dobálták az ablakát- berontott az iskolaudvarra és veréssel akarta „megnevelni” a renitenskedőket. Tudom: a kővel dobálás már messze túlhaladja a csínytevés fogalmát, hisz itt már a szándékos anyagi károkozás a cél. Az is biztos, hogy a mai gyerekek egy része- tisztelet a kivételnek –talán a sok negatív minta eredményeként –nem tiszteli kellőképpen a felnőtteket. Sajnos a pedagógusoknak sincs sok eszköz a kezükben. Az óráról nem küldheti ki, hisz a gyereknek joga van részt venni azon; az adott tantárgyból nem adhat elégtelent, nem állíthatja sarokba, hisz azzal megalázza a társai előtt.  Itt egyedül a szülő az, aki kellő türelemmel, szeretettel, odafigyeléssel és jó példával előjárva – határt kell, szabjon gyermeke tetteinek. Mert a nevelés nem a „szomszéd” dolga – neki aztán éppen semmi joga nincs ahhoz, hogy tettlegességig fajuló önbíráskodással osztogassa az atyai pofonokat.

Még akkor sem, ha az összes ablakát kitörik…

LÉLEKÁPOLÓ GONDOLATOK : KÍVÁNCSISÁG



Kíváncsiság



Mindannyian kíváncsiak vagyunk – és ez így természetes, hiszen a kíváncsiság nem más, mint a tudás szükséglete, olyan vágy, amelynek eredményeképpen megtudhatunk valami újat – s ez kiragad bennünket a megszokottságból, a rutinszerűségből, a monotonitásból. A kíváncsiság egyben kockázat is – hiszen a megszokott – biztonságos közeget elhagyjuk a teljesen ismeretlenért, de cserébe valami újat kapunk. Gondoljunk csak a gyermekkorunkra: a kíváncsiságunk ismertette meg velünk a világot – minden érdekelt bennünket, ami körülöttünk volt – megtapogattunk minden tárgyat, szétszedtük, gyakran meg is kóstoltuk szüleink nagy rémületére.  A kíváncsiság életünk része kell, hogy legyen felnőttként is –hisz bizonyítéka annak, hogy van életkedvünk, hogy képesek vagyunk jobbá tenni az életünket, hogy hajlandóak vagyunk akár változtatni is. A kíváncsiság az, ami előreviszi a világot, ami újabbnál újabb felfedezésekre ösztökéli az embereket.

„Van egyfajta tűz és indulat, melyet nem a pillanat varázsa fűt, nem az érzékek és a kíváncsiság, nem az önzés és a becsvágy szítanak, nem, van egyfajta végzetes parázslás az emberi életben, melyet nem oltanak el megszokás és unalom, nem olt ki a beteljesülés, sem a kacér kíváncsiság, nem tud eloltani a világ, igen, mi magunk sem tudunk eloltani.”( Márai Sándor)

„Hagyjuk, hogy kérdezzenek a gyerekek! A kérdezés a kíváncsiság jele, ami a tudásszomjból fakad. A gyerekek kérdéseiből jobban kiderül, mit tudnak, mint ha csak arra válaszolnak, amit mi kérdezünk. Ha mindig addig megyünk előre, amíg a gyerek kérdez, biztos, hogy a megfelelő szinten tanítunk.”(Gyarmathy Éva)

„A kíváncsiság minden tudomány kezdete.”(Pierre La Mure)

„Mindig valami más kerül elő amint                                     

a kíváncsiság leporolja a tényeket

mást talál bent és mást odakint

nem a valóság, a remény tévedett.”

(Fecske Csaba)

„A könyv az én kezemben nem kegytárgy, amire csak ránézni szabad, hanem átvezetés egy másik világba, alkalom és eszköz és kíváncsiság és élvezet, mert különben minek.”(Kontra Ferenc)

„Lehet, hogy a pokol nemcsak a babonaság és a félelem szüleménye? Úgy tetszik, tudatunk körén kívül rettenetes szakadék tátong, amelyben ijesztő szörnyek nyüzsögnek, titokzatos lények, rejtélyek! S akit egyszer elcsábít a kíváncsiság, belenéz a szakadék mélyébe, elveszett!”(Wladyslaw Stanislaw Reymont)

 „A közönséges kíváncsiság erősebb, mint a félénkség.”(Agatha Christie)

 „ Csak tudni szeretnék a tényeket. Egyszerűen csak tudni. Ilyen az emberi természet. Ezért fedezünk fel dolgokat. Ezért repülünk a Holdra, ezért szállunk le a tengerek mélyébe, ezért akarjuk, hogy az Északi-tenger természetes gázai lássanak el bennünket oxigénnel, ne pedig az erdő fái, növényei. Örökösen kutatunk. Puszta kíváncsiságból. Kíváncsiság nélkül olyanok lennénk, mint a teknősbéka. Nagyon kényelmes életet él. Télen alszik, nyáron él. Nem érdekes, de nagyon békés. Másrészről viszont...

- Másrészről az ember a mongúzhoz hasonlít.”(Agatha Christie)

„Megvolt benne az örökké éhes, érdeklődő kíváncsiság az élet iránt, amely az elmélkedés embereinek sajátja, de nem jellemző a cselekvés embereire.”(Agatha Christie)

„Vajon mi a kínzóbb: a sosem-tapasztalt jó iránti kielégíthetetlen kíváncsiság, vagy a már tapasztalt jó elvesztése és nosztalgiája? Ki szenved jobban: aki magasra jutott és lezuhant, vagy aki egy életen át sóvárgott a magasba és még a félemeletig sem jutott el?”(Bodor Pál)

„Minden tudomány csak valamilyen értelmetlen kíváncsiság kielégítése lenne, ha nem arra törekedne, hogy az emberi személyiség létezésének értékét emelje. A tudományok igazi értéke úgy derül ki, ha megfogalmazzák azt is, hogy mit jelentenek eredményeik az ember vonatkozásában.”(Rudolf Steiner)

„A boldogság vagy erős indulatok játéka, amelyek felőrlik az embert, vagy valamilyen pontosan szabályozott elfoglaltság, amely egy ütemesen működő angol gépezethez teszi hasonlóvá az embert. Ezeken az örömökön kívül még él valamilyen, nemesnek mondott kíváncsiság bennünk, amely meg akarja ismerni a természet titkait, vagy pedig utánozni akarja megnyilvánulásait. Ez a Művészet vagy a Tudomány, a Szenvedély vagy a Nyugalom.”(Balzac)

„Furcsa, hogy a kor előrehaladtával az ember mennyire másképpen gondolkodik a sorsról és a végzetről. Fiatalon még meg vagyunk győződve arról, hogy az élet csupa választási lehetőség. Ott állunk megannyi ajtó előtt, kinyitunk egyet, mögötte még több ajtó, ott is választunk egyet és így tovább. De nemcsak azt választjuk ki, hogy mihez akarunk kezdeni, hanem azt is, hogy mivé akarunk válni. És igazából még az sem zavar, ha hangos csattanással időről időre bezárul mögöttünk egy ajtó. Ahogyan az sem, hogy az ajtók közül sok ugyanoda vezet, ahová történetesen egy másik is. És az sem baj, ha az ajtó zárva van, hiszen ott van a többi, lehet újra próbálkozni. Az, hogy a választási lehetőség csupán illúzió, fel sem merül bennünk, hiszen csak azt akarjuk megtudni, hogy mi van az ajtó mögött, a mögött, amiről azt reméljük, hogy közelebb visz a titok nyitjához. Amíg ifjú az ember, így tekint az életre. Aztán valamikor, amikor az ember nagyjából az élete feléhez ér, megváltozik. Kétségek, csalódások, kudarcok, felesleges ismétlődések veszik át a kíváncsiság helyét. Lassan kezdjük felfogni, hogy már több ajtó van zárva előttünk, mint ahányon még benyithatunk. Egyre többet tekintünk hátra, ahelyett, hogy előre néznénk. Ami eddig jelentéktelen volt, annak hirtelen óriási súlya lesz.”(Richard Russo)

„A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad. A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.”(Lőrincz L. László)

„A kíváncsiság és a képzelet a tudatos lét két legnagyobb erénye és hibája. A kíváncsiság, mellyel megismerni vágyunk a megismerhetetlent; és a fantázia, mellyel elképzeljük és megalkotjuk az elképzelhetetlent.”(Bayer Tibor)

„Nem tekintgetünk sokáig a múltba. Megyünk tovább, előre, új kapukat tárunk ki, új dolgokat teszünk, mert kíváncsiak vagyunk, és a kíváncsiság vezet új utakra minket.”(Walt Disney)

„A kíváncsiság nem bűn - mondta -, de a ha nem vigyázunk, bajt hozhat ránk.”(Joanne Kathleen Rowling)

„Szokott kudarca a nagyon feldicsértnek, hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményt. A valóság sohasem ér fel az elképzeléssel, mert könnyű gondolatban magunkra ruházni minden tökélyt, de nehéz elérni. A képzelet a vággyal társul és mindig többet tesz fel a dolgokról a valóságnál. Bármilyen nagyok a kiváló tulajdonságok, a képzetükkel nem versenyezhetnek, s mivel a túlajzott várakozást megcsalják, inkább kiábrándulást keltenek, mint csodálatot. A remény nagy meghamisítója az igazságnak. Az okosság segítsen a bajon, és intézze úgy, hogy az élvezet nagyobb legyen az óhajnál. Némi előlegezett hitel alkalmas a kíváncsiság felkeltésére, de nem kötelez semmire. Jobban jársz, ha a valóság túlszárnyalja az elképzelést.”(Baltasar Gracián)

„A kíváncsiság az ember természetes sajátsága, a tudatlanság leánya, amely szüli a tudományt, mikor a csodálkozás megnyitotta elménket.”(Giambattista Vico)

MARADJUINK HÁT MINDANNYIAN KÍVÁNCSIAKJJJJ

LÉLEKÁPOLÓ GONDOLATOK : A MOSOLY

Mosoly –egyre többen felejtünk el mosolyogni. Most sokan bosszúsan legyintenek: miért mosolyognánk- van - e a  gondterhes mindennapokban valami, ami okot adna erre? Nos, kedves mosolytalanok – igenis van: megannyi szépség, és öröm – mondanám, ha fennkölt akarnék lenni. De ha csak egyszerűen akarok fogalmazni: akkor a válaszom egyszerű – mosolyogni kell, mert az élet túl törékeny és rövid ahhoz, hogy folyton a negatív dolgokat emeljük ki belőle. Aki folyamatosan duzzog, háborog, és elégedetlenkedik – az elfelejt élni. Aki folyamatosan, csak a dolgok árnyoldalát nézi, vagy eleve sikertelennek kódolja be a cselekedeteit – ne csodálkozzon, ha bevonzza a rosszat. Sok cikk szól a gondolatok teremtő erejéről, a vonzás törvényéről… Van, aki sikerhajhász hókuszpókusznak tartja, de vannak sokan,akik nap, mint nap alkalmazva könnyebbé, és szebbé teszik az életüket. Mindenkinek szíve joga eldönteni mi az igazság – mindenesetre most következzék néhány idézet a mosoly hatalmas erejéről. MOSOLYRA FEL!

„A nevetés megmérgezi a félelmet.”(George R. R. Martin)

„Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!” (Graffiti)

„Egy csecsemő csak mosolyog: nem mérlegeli, ki méltó a mosolyára és ki nem. Mi is újra tanulhatnánk mosolyogni, még mielőtt bármit megítélnénk.”(Stephanie Dowrick)

„Néha el is felejtem, milyen csodákat tud tenni a nevetés.”(Ken Kesey)

„Ha van valami halhatatlan az emberben, az a röhögés. Onnan jön belőlünk, ahol nincs halál.”(Müller Péter)

„Senkinek sincs annyira szüksége egy mosolyra, mint annak, aki már nem tud mosolyogni.”(Lawrence G. Lovasik)

„A szerelem az, ha elmosolyodunk, mikor meglátjuk a másikat.”(Francois Lelord)

„Csak az tud élni, ki mindig nevet,

Kinek a lelke élettől vidám,

Kiből kicsordul minden szeretet

És himnuszt zeng az élet hajnalán.

Ki minden könnyből szivárványt fakaszt

Az élet sínjén győztesen robog,

Minden szikláról virágot fakaszt?

Csak az tud élni: aki mosolyog...”

(Sándor Dénes)

„Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!”(Paulo Coelho)

„Ha valakit megajándékoztunk mosollyal: ajándékot adtunk saját magunknak is.”(Szent-Gály Kata)

„Ha mosolyog, mosolya csupa csillag,

De ha szomjazom, akkor friss patak,

Az én kedvesem az egeknek nyílhat,

De megcsókolni csak nem szabad.”

(József Attila)

„Ha nem tudsz nevetni magadon, az élet sokkal hosszabbnak fog tűnni, mint szeretnéd.”(A régi környék c. film)

„Miért csak addig mosolyognak az emberek, amíg egymásra néznek?”(Gaál Viktor)

„Elfogadom az örökös mosolyt. Én nem kapok borravalót soha, senkitől. A mosoly mégis ott lesz mindig az arcomon. És letörölni, azt nem engedem. Mosolyogva ütök majd vissza mindig. Mosolyogva, de erősebben.”(Fejes Endre)

„A mosolygó alattvaló mindig fölényben van az ingerült uralkodóval szemben.”(Heinrich Böll)

„A mosollyal az ember fényt gyújthat önmagában. Reménnyel töltheti el a lényét, és ezt a reményt másokra is átsugározhatja.”(Tisch Ferenc)

„Nevess magadon, és nevess az életen. Ne gúnykacaj vagy önsajnálattól tocsogó nevetés legyen ez, hanem gyógyír, csodaszer, amely enyhíti a fájdalmat, kigyógyít a depresszióból, és segít megfelelő távolságból kezelni az adott pillanatban szörnyűnek látszó kudarcokat.”(Og Mandino)

„Egy új emberke, ki nem is beszél még,

Hogyan érti meg mosolyom beszédét?

Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve ember! -

Hogy a szeretet szólítja szememben!

Ó milyen titok, milyen csodaszép ez!

Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes,

A szeretetet már fel tudja fogni

S a mosolyra vissza tud mosolyogni!”

(Sík Sándor)

„Húzd ki magad, mosolyogj, hadd törjék csak a fejüket, hogy mitől van olyan jó kedved.”(Dan Brown)

 „Néha az örömöd a mosolyod forrása, de van, hogy a mosolyod lehet az örömöd forrása.”(Nhat Hanh Thich)

„Két ember közt a legrövidebb út egy mosoly.”(Vavyan Fable)

„A mosoly bámulatos hatalommal bír, amit nem lehet eleget hangsúlyozni. Egyetlen elragadó mosoly többet ér bármilyen fondorlatnál. Mágnesként vonzza a tekintetet.”(Meg Cabot)

„A mosollyal fizetni lehet. A mosollyal kárpótolni lehet. A mosollyal életet lehet adni. És van mosoly, melyért meghal az ember.”(Antoine, de Saint-Exupéry)

„Az ember akkor öreg, ha mosolyog azon, amin valaha nevetett.”(Móra Ferenc)

„A nevetés és a mosoly kapuk és ajtók, melyeken át sok jó dolog be tud lopakodni egy emberbe.”(Christian Morgenstern)

„Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly meggyőződésem szerint mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy.”(Janikovszky Éva)

„A mosoly vidáman világító kisablak a közöny sötét éjszakájában.”(Simon András)

„Nem igazság, hogy a ráncok éppen a mosoly nyomán jelennek meg.”(Mark Twain)

„Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog.”(Közmondás)

„Tanulj meg mosolyogni. A mosolyban mágikus erő rejlik. Amíg az ember mosolyogni tud, addig képes a további harcra. És aki harcol, az győzhet is.”(Marcus Aurelius)

MOSOLYRA FEL !

LÉLEKÁPOLÓ GONDOLATOK

Gyermekkor

Írta: Faar Ida

Most, a gyermeknap közeledtével, sokaknak rémlenek fel saját gyermekkorának felejthetetlen pillanatai. Talán sokaknak volt olyan felejthetetlen gyermekkora, mint nekem: akác és virág-illattal, zöld mezőkkel, virágos rétekkel, napérlelt-pirosló eper-, meggy- és cseresznye-szemekkel, bódító barack és szilva-lekvárokkal, lédús dinnyékkel, föld-illatú szivárványos nyári záporokkal, szín- kavalkáddal beköszöntő ősszel, fehér, tiszta telekkel, sütemény illatú, édes ünnepekkel, egymást kölcsönösen tisztelő és segítő emberekkel, szerető családtagokkal, biztonságos, nyugodt hétköznapokkal.

Mindez a mai napig elkísér és erőt ad. De vajon a mai gyerekek miként fognak visszaemlékezni legártatlanabb éveikre?

Manapság korom és szmog keveredik vegyszerek torokszorító bűzével, parlagfüves elburjánzott rétek váltják egymást szeméthegyekkel, a gyümölcsök külföldi műanyag dobozokban „teremnek”, a boltok polcain bizonytalan eredetű és minőségű áruk sorakoznak, pusztító erejű viharok csapnak le váratlanul a gyanútlanra, megkopott az ősz, sáros és meleg a tél, s az ünnepek is beleolvadnak a teljesítménykényszeres mindennapokba. Az emberi kapcsolatok érdekből köttetnek, a családi kötelékek fellazulnak – kevés van, aki védelmezzen, óvjon és szeressen.

Talán sokaknak volt olyan felejthetetlen a gyermekkora, mint nekem.

Bár a mai gyerekeknek is az lehetne majd. Felnőtt fejjel, szülőként mindannyiunk feladata, hogy megteremtsük ehhez a legideálisabb körülményeket. Ehhez is adhatnak útmutatást a következő idézetek.

„A gyermeknek inkább példaképre, mintsem kritikusra van szüksége.” (Carolyn Coats)

„A csodálkozás az első lépés a megismeréshez.” (Louis Pasteur)

„Soha nem növünk fel igazán, csak megtanulunk viselkedni.” (Bryan White)

„A legrosszabb, amit a felnőtt elkövethet, hogy a fiatalt erőszakkal befolyásolja.” (Carlo Rubbia)

„Semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban.”(Lev Tolsztoj)

„A munka meg fog várni, amíg megmutatod a szivárványt a gyereknek, de a szivárvány nem vár addig, amíg végzel a munkával.”(Patricia Clafford)

„A gyermek minden pillanatban teljes és totális, és semmiben sem lát ellentmondást. Amikor haragszik, akkor ő maga a harag; amikor szeret, ő maga a szeretet. Úgy lép át egyik pillanatból a másikba, hogy közben nem csinál belőle dilemmát. Semmiből sem csinál problémát. Nem rágódik ellentmondásokon, mert még nem gyártott magának elméleteket. Még nem tudja, hogy milyennek kellene lennie. Egyszerűen csak hagyja, hogy történjenek az események - együtt áramlik az élettel.”(Osho)

„Azokban a családokban, ahol szeretet és együttérzés fűzi össze az embereket, a gyerekek sokkal sikeresebbek és boldogabbak. Ha ettől a környezettől megfosztják a gyereket, azzal az egész életét, jövőjét tönkretehetik. A gyereknevelésben a szeretet a leghatékonyabb eszköz.”(Tendzin Gjaco)

„Azt hiszem, az emberek addig érnek valamit, amíg gyerekek képesek maradni. És mi a gyerek? Kicsi ember, aki még élvezetét leli a játékban. Én már csak unatkozni tudok játék közben is. Kiveszett belőlem a gyermek egészen. Elpárolgott a képzelgés adománya, amely talán egyedül képes tetszetőssé festeni a dolgokat, az eseményeket. Nincs erőm hozzá, hogy legalább a képzeletem szülte erényekkel ruházzak fel embereket, vagy legalább csak a magam cselekedeteibe magyarázzak bele némi magasabb rendű szépséget...”(Szilvási Lajos)

„A gyermekeink akkor tanulják meg a szeretetet, amikor alanyi jogon érzik, hogy szeretve vannak, és nem csak a különleges teljesítményeikért, hanem pusztán önmagukért is szerethetők.”(Simon András)

„Minden születendő gyerek azzal az üzenettel jön a világra, hogy Isten még nem ábrándult ki az emberből.”(Tuti gimi c. film)

„Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt,

Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,

Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:

S míg te a gyermekek könnyét törölgeted,

Egy láthatatlan kéz a csillagok felett

Letörli vétkeid!”

(Móra Ferenc)

„A gyerek az öröm, a reménység. Gyönge testében van valami világi; ártatlan lelkében van valami égi; egész kedves valója olyan nékünk, mint a tavaszi vetés: ígéret és gyönyörűség.”

(Gárdonyi Géza)

„Tudod, ki hiszi azt, hogy mindenre képes? A gyermek. Bízik önmagában, nem érez félelmet, hisz a saját hatalmában, és megszerzi azt, amit akar. De a gyermek növekszik. És kezdi megérteni, hogy nem is olyan hatalmas, és hogy a léte másoktól függ. Akkor szeret, és elvárja, hogy a szeretete viszonzásra leljen, a vágya pedig az idő előrehaladtával egyre nő. (...) És végül oda jut, ahol most vagyunk: felnőtt lesz belőle, aki bármit megtenne azért, hogy elfogadják és szeressék.”(Paulo Coelho)

Két dolgot adjon az ember a gyerekeinek útravalóul: gyökereket és szárnyakat.(Közmondás)

BOLDOG GYERMEKKORT MINDEN GYEREKNEK!