TÚL AZ AGGODALMAKON
Folyamatosan aggódsz valami miatt?
Nincs egy önfeledt perced sem, mert úgy érzed, hogy belefulladsz a gondokba, amiket a sors rótt rád?
Se éjjeled, se nappalod – csak zakatolnak a gondolataid körbe-körbe, anélkül, hogy rátalálnál a megoldásra?
Akkor MOST állj meg!
Mikor ültél bele egy kád illatos fürdővízbe úgy, hogy tudtad: tied az egész délután?
Mikor voltál utoljára sétálni?
Mikor beszélgettél egy jót, anélkül, hogy az órádat lested volna?
Mikor ültél be a barátaiddal egy kávézóba?
Ja? Kik azok a barátok?
Nincs már egy sem belőlük, mert a gondjaid közepette elfelejtkeztél róluk... Nem.
Nem becsülöm alá a terheidet!
Neked kell cipelned őket, Te érzed a súlyukat...
DE.
Szánd végre rá magad, hogy szelektálj közöttük: mik azok, amelyek VALÓBAN megoldásra váró problémák, és melyek azok, amelyek bagatell számba mennek, és a Te saját szorongásod duzzasztotta őket óriásivá?
Mert sokszor, addig aggodalmaskodunk valamin, hogy a félelmeink eluralkodnak fölöttünk, megbénítva a józan ítélőképességünket.
Mert attól, hogy aggódsz – nem lesz a holnap egyszerűbb...
Csak egyetlen dolgot érsz el vele: megfosztod magad a ma pillanatainak élvezetétől...
Lépj túl az aggodalmakon – és éld meg a MOST szépségét!
NE KÉTELKEDJ ÖNMAGADBAN!
Nem érzed jól magad a bőrödben?
Nem találod a helyed?
Folyamatosan a megoldások után kutatsz, de nem hiszel abban, hogy valaha is rájuk találsz?
Szorongás, aggódás, nyugtalankodás, megmagyarázhatatlan félelem uralja a mindennapjaidat?
Akkor baj van!
Nagy baj!
Mi az?
Az, hogy kételkedsz önmagadban…
Nem hiszel abban az erőben, ami benned él – ami előre visz, ami hitet, és reményt jelent…
Most –amikor e sorokat olvasod – is kételkedsz: milyen erő, milyen hit, milyen remény?
Olyan erő ez, ami minden áldott napon arra fog motiválni, hogy teljes életet élj!
Csak hinned KELL önmagadban: abban, hogy a célok, amiket kitűztél elérhetőek, az álmok, amelyeket régóta dédelgetsz megvalósíthatóak, hogy az élet minden pillanata szép, és TE magad értékes és pótolhatatlan része vagy. Ne kételkedj önmagadban – és az erő, ami elveszett - újra melléd áll.
SEMMI SEM FEKETE VAGY FEHÉR
Igen vagy nem?
Megteszed, vagy csak állsz tétlenül?
Vállalod a kockázatot, és fejest ugrasz az ismeretlenbe, vagy neki sem fogsz? Elméd dübörgő gondolatai nem hagynak nyugodni, nem hagyják, hogy tisztán láss: az élet nem csak két színből áll – semmi sem csak fekete vagy fehér –árnyalatok sokasága színezi mindennapjainkat.
Gyors döntést akarsz hozni – de szűk a látóköröd, azonnali megoldást akarsz, - de nem biztos, hogy a kapkodás a legjobb.
Kudarc, és sikertelenség vezet az összeomlás felé, ha nem leszel képes IDŐT adni magadnak arra, hogy elhatározd: HOGYAN, MIKOR, és MILYEN módon fogod megoldani a helyzetet, amibe csöppentél.
Ha elég türelmes vagy meghallhatod a zajban a szíved suttogását: nemcsak kétféle út létezik, hanem sokkal több.
Olyan utak, amelyeket a türelmetlenséged, a beszűkült tudatállapotod nem hagyott megláttatni veled.
MINDIG LEGYEN IDŐD!
Rohanás az életünk…
Egyszerre ezer dolgot művelünk- uralkodni próbálva az elvárások káoszán. Miért rohanunk?
Miért hajtjuk magunkat, miközben úgy érezzük, a szakadék szélén táncolunk?
A pénzért?
Azért, hogy lépést tartva szintén rohanó embertársainkkal magunkénak tudhassuk a technika legújabb vívmányait, vagy a legmenőbb autót, nyaralást, ékszert, nyaralót… stb.?
Valóban ezek azok a dolgok, amelyek számítanak?
Valóban érdemes a szakadék szélén táncolni biztosítókötél nélkül?
Elég egy apró hiba – és garantált a zuhanás!
Mire gondolok?
A rohanás előbb vagy utóbb ki fog billenteni az egyensúlyi állapotból – testileg, lelkileg egyaránt. Ha képtelen vagy kezelni a stresszt – megbetegszel… Ha beteg vagy, - igaz rohanni sem tudsz, de tevékenyen, önfeledten részt venni sem a nagybetűs ÉLETBEN.
Ott csücsülsz majd megtörten, meggyötörten, kétségek közt vergődve – egyedül…
Igen.
Egyedül…
Mert a fene nagy rohanásban semmire, és senkire sem jutott időd. Lemorzsolódtak a barátaid, ellenségekké váltak a munkatársaid, elfeledkeztél a tágabb családodról – a közvetlen családtagjaid pedig rohannak tovább, hiszen a színvonalat tartani kell…
Igen.
Nézheted az okos tévédet, használhatod az „okos” berendezéseidet, gyönyörködhetsz az autódban, az ékszereidben, - és elszenvedheted a rohanva szerzett betegséged minden hátrányát és kínját.
Ne várd meg, míg így jársz!
Lassíts! Állj meg! Nézz körbe! Vess számot!
Szánj időt azokra a dolgokra, amelyek valójában fontosak!
Mindig legyen időd önmagadra, a szeretteidre, a családodra, a barátaidra – arra, hogy élvezd az élet legapróbb örömeit is – mert azok ott vannak az orrod előtt, és még fizetni sem kell értük.
Azt, hogy érzelmeink milyen
nagyban befolyásolják közérzetünket, és egészségi állapotunkat mindenki önmagán
nap, mint nap tapasztalja. Ha túl sok a gond – amin a folyamatos fejtörés sem segít
– megfájdul a fejünk, ha súlyos terhek nehezednek ránk – begörcsöl a nyakunk;
ha egyfolytában rágódunk valamin – garantált a gyomorfájás. Stressz – helyzetek
sokasága vesz körül bennünket – ami nem is lenne baj, hiszen ezeknek a megoldása,
feloldása vihet minket előrébb – már ha képesek vagyunk egészséges
hozzáállással kezelni őket.
A bántó, megszégyenítő, elbizonytalanító,
tehetetlenné tevő stresszorok viszont káros hatással vannak a szervezetünkre – így
egészségi állapotunkra is.
Mit tehetünk?
- Vezessük le a bennünk felgyülemlett feszültséget aktivitással – azaz mozgással. Tudományos tény, hogy aki rendszeresen mozog, annak alacsonyabb lesz a nyugalmi pulzusszáma, a légzésszáma és a vérnyomása. A mozgás csökkenti az izomfeszültséget és a testedzést követő izomellazulás garantáltan oldja a stresszt, és a szorongást, javítja a hangulatot.
- Ne felejtsünk el nevetni! Akkor is hatásos, ha éppen nem is lenne rá igazán okunk. Már attól, hogy mosolyra húzzuk a szánkat – pozitív energiák szabadulnak fel – kisöpörve tudatunkból a negatív gondolatokat.
- Ne felejtsük el meglátni az élet szépségeit – legyenek azok akármilyen jelentéktelennek tűnőek is. A tudatos életöröm gyógyít, segít átjutni a nehéz helyzeteken.
- Tanuljunk meg lazítani! Na nem a hosszú órákig tartó semmittevésről beszélek – nem is a céltalanságról. Hanem a munka közben beiktatott néhány perces „kikapcsolásról” – amikor kisöprünk minden feszültséget okozó gondolatot a fejünkből.
- Ne felejtsünk el hálásak lenni mindazért, amink van. Soha ne azt hangsúlyozzuk, amit eddig még nem sikerült elérnünk, hanem arra legyünk büszkék, amit a magunkénak tudhatunk.
- Ne szégyelljük kimutatni a szeretetünket. Akár szóval, akár pillantással, akár érintéssel – hihetetlen varázsereje van.
- Ha szeretünk kapni – ne felejtsünk el adni sem. Kis idő elteltével ráébredünk, hogy adni sokkal felemelőbb érzés lesz, és sokkal elégedettebbekké válunk általa.
…és, hogy mindez miért lesz jó
nekünk?
Mert a fentiek betartásával:
·
nő a vitalitásunk
·
erősödik az immunrendszerünk
·
ellenállóbbá válunk a betegségekkel szemben
·
könnyebben vehetjük az akadályokat
·
a stresszhelyzeteket inkább kihívásnak tekintjük
semmint problémáknak
·
oldódik a szorongásunk
·
nem fogunk egyfolytában aggodalmaskodni
·
nem betegítjük meg önmagunkat
·
kontrolláltabbá válnak a gondolataink
·
a termelődő öröm-hormonok boldogabbá teszik a mindennapjainkat
KÖTELEZD VÉGRE EL MAGAD!
Gondolom, ismered a mondást: a tett halála a gondolkodás.
Igen.
Ez így igaz.
Mert minél többet tétovázol, minél több okot kreálsz, arra miként bújhatnál ki az építő jellegű döntés meghozatala elől – annál céltalanabbá, és motiválatlanabbá válsz.
Megszámlálhatatlan ötleted, terved, és álmod esik ennek áldozatul – olyan ötletek, tervek és álmok, amelyek alapjaiban változtatnának az életeden. Méghozzá jó irányba…
Igen.
Most újra kételkedni kezdesz: mi lesz, ha nem sikerül?
Mi lesz, ha kudarcot vallok?
Mi lesz, ha kinevetnek?
Ezért aztán újra lemondóan legyintesz: jó ez így neked, ahogy van…
Jó ez így?
Valóban erre vágysz?
A folyamatos bizonytalanságra?
A mások sikereihez való asszisztálásra?
A saját álmaid háttérbe szorítására?
Ne tétovázz tovább!!
Kötelezd végre el magad – és minden: a sors, a gondviselés, az élet – melléd fog állni és segít egy új világ kapuit kitárni előtted!
---------------------------------------------------------------------------------------------
- Hajlamosak vagyunk a kishitűségre – arra, hogy túlzóak az álmaink… hogy nem érdemeljük meg a jobbat, a szebbet… Pedig ez nem így van – csak azt a tényt kellene elfogadnunk, hogy ha töretlenül hiszünk bennük – akkor igenis eljön az az idő, amikor minden valóra válhat…
- Lehet másképp… Lehet másképp? – kérdezel vissza most. Igen. Lehet. Csak a saját elhatározásod megléte, vagy hiánya az, ami előrevisz, vagy éppenséggel a mélybe taszít…
- Meg akarsz felelni mások elvárásainak? Akkor hol vagy TE? Mikor mondhatod azt, hogy „ÉN” , ha folyamatosan azt teszed, amit egyetlen porcikád sem kíván. Élj a saját elveid szerint!
- Képes vagy bármire… Akkor is, ha most éppen azt érzed lehetetlen. Hiszen honnan is tudnád, mit hoz a jövő?
- Ott állsz – és vársz. Vársz arra, hogy végre Neked is jó legyen. Hogy megváltozzon minden. De kérdem én: attól, hogy a világ elrohan melletted, nélküled – mivel lesz közelebb a cél, amit kitűztél magad elé? Ja! Hogy is lenne közelebb – ha nem tettél érte a világon semmit…
- „ Engem nem változtat meg senki” – mondod dölyfösen, és még el is hiszed, amit mondasz. Aztán jön valaki, aki – habár megpróbál elfogadni olyannak, amilyen vagy – de mégis átalakít, átformál, újjáépít, ha akarod, ha nem hatással van rád… Ha ez nem így történne, bizony Te lennél a világ legboldogtalanabb embere.
- Nem ismered be, de Neked is vannak hibáid. Mint mindenki másnak. A különbség csak az, hogy Te miképp viszonyulsz hozzájuk: beletörődsz, letagadod, eltakarod,- vagy felvállalod, vezekelsz miatta, tanulsz belőlük, és tiszta lapot nyitva életed könyvében – tovább lépsz….
- Legyőztek. Igen. Úgy érzed vesztettél… Vesztettél? Amíg nem adod fel – addig bármi lehetséges…
- Hibát hibára halmoz mindenki. De ez így jó – mert csak így tanulhat a saját kárán. Ne félj hibázni – mert ha félsz, akkor megrekedsz egy olyan szinten, ahonnan nehéz lesz kimozdulni.
- Változtasd meg a világot! Ha elég erősen hiszel abban, amire képes vagy, akkor ez nem lesz nehéz feladat.
- Ne hagyd, hogy mások meggyőzzenek arról, hogy mennyire alkalmatlan vagy arra, amit szeretnél… hiszen honnan tudnák ők mi mindenre vagy képes. Csak önmaguk félelmeiből indulnak ki – lehúzva ezzel az ambícióidat.
- Ne add fel! Soha. Semmilyen körülmények között, mert az, ami neked csúfos megfutamodás, az másnak briliáns lehetőség.
- Felkészültél rá? Mármint a lehetőségre… Mert ha nem, akkor gyorsan kezdj el cselekedni – mert bármikor bekopogtathat, és nem vár sokáig.
- Ki kell lépned a komfortzónádból! Ki kell próbálnod új dolgokat. Haladni csak akkor tudsz, ha végre felismered: a változásokért neked is tenned kell – még akkor is, ha az már messze-messze sodor a biztonságos burkodtól, amivel ma még oltalmazod magad.
- Köveket gördített eléd a sors. Sokféleképpen reagálhatsz: visszafordulhatsz, megpróbálhatod hosszú-hosszú kitérőkkel kikerülni, de ha elég ügyes vagy, akár kikövezheted vele a célodhoz vezető utat is.
- Soha ne válaszd a könnyebbik utat. A nehezebbik végén ugyanis értékesebb a kapott jutalom.
- Kudarcot kudarcra halmozol. Légy bátor túlélő: lelkesen folytasd tovább, és hamarosan célba érsz.
- Ne légy a körülmények áldozata – teremtsd Te magad a körülményeket.
- Felejtsd el a borúlátást! Ha egyfolytában azt hajtogatod, hogy nem fog sikerülni – nem is fog.
- Életed regényét Te magad írod. Rajtad áll vagy bukik minden: a bátorságodon, az elhatározásodon, a kitartásodon, az álmaidon, céljaidon.
- Ne rágódj a problémákon – old meg őket minél hamarabb!
- Ne várj másoktól segítséget. Képes vagy egymagad is boldogulni – így soha nem függsz majd senkitől. Hidd el ez a szabadság sokszor lesz majd a segítségedre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése