A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tolerancia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tolerancia. Összes bejegyzés megjelenítése

2018/03/04

HÉTINDÍTÓ GONDOLATOK: Hagyd, hogy a szíved vezessen! 2018/010




Számító lett a világ, vagy csak mi lettünk közönyösebbek? 
Egyre nagyobb teret hódít a durvaság, vagy eddig csak nem beszéltek róla? Valóban csak az erőszak az, ami megoldást eredményez, vagy van más út is? Igen. 
Van.
 Sokak által elfelejtett út ez, kicsit göröngyös, kicsit kátyús – de ez az út lenne az igazi… 
Az út, amely toleranciával van körbevéve, ahol a felezővonal az empátia, ahol az irigység bukkanóit a segítőkészség simítja egyenesre, ahol az erőszak helyett a józanész érvei a meggyőzőek. 
Letérni róla nem nehéz – ezerszer egyszerűbb, mint tartani az irányt. Visszatérni rá – s jóvátenni mindazt a rosszat, amit közben tettünk - bonyolultabb feladat, de megéri teljesíteni. 
Miért? 
Mert ha beállsz a számítók, a közönyösek, a durvák, az erőszakosak sorába – ne számíts gyors segítségre, ha bajba jutsz. 
De, ha hagyod, hogy a szíved vezessen, nehezebben tudsz letérni a jó útról, de ha valamilyen oknál fogva ez mégis megtörténik - gyorsan utánad nyúlnak azok, akikkel Te is jól bántál.  

2015/08/14

SZŐSSZENET:MEGÉRTÉS


Város széli szupermarket, kiegyensúlyozott forgalom, kellemesen klimatizált környezet - ebben a hőségben szinte felüdülés "mozizni" a sorok között. A csendes nézelődést hangos kiabálás szakítja félbe: az addig egykedvűen sétálgató vásárlók egy emberként fordulnak a pénztár irányába - oda, ahonnan a hangok származnak. Középkoru asszony próbálja nyugtatgatni 25 év körüli sérült lányát, aki minden erejével és tudásával azon iparkodik, hogy megértesse a körülötte állókkal, hogy mit szeretne még venni. Igyekezete egyre kétségbeesettebbé teszi: az eleinte még értelmes szótagokat artikulálatlan hörgés váltja fel. A pénztáros maszkká fagyott mosollyal próbál uralkodni az idegességén, a lány egyre hangosabb, az édesanya pedig sorolni kezdi a lány - feltehetőleg -kedvenc csemegéit:
- Csokit szeretnél?
Hangos kiáltás a válasz.
- ....vagy müzlit? Nápolyit? Kekszet?Mogyorót?Vagy valami gyümölcsöt?
- Asszonyom! Kérem döntsenek... - nyögi a pénztáros.
- Ne haragudjon...De meg kell vennem, amit szeretne, ellenkező esetben órákig nyugtalan lesz... Egy kis megértést kérek... - szabadkozik az asszony.
-Én MINDENT megértek, de talán NEM KELLENE erőltetnie, hogy ILYEN állapotban is Önnel tartson... - sziszegi a pénztáros.
- Kisasszony! NEKI is ugyanolyan joga van itt vásárolni, mint bárki másnak...- szólal meg a sorban utánuk következő idősebb férfi, aki eddig rezzenéstelen arccal, és mérhetetlen nyugalommal figyelte az eseményeket, majd elvesz a polcról egy csomag rágót, és a lány felé nyújtja:
- Szereted a mentolosat? 
A lány meglepetten néz a férfira, majd félve nyúl a csomag után. 
- K....Kö....Kösz....
- Szívesen...
Az asszony és az elégedettségtől mosolygó lánya egymást karon fogva mennek ki az ajtón.
- Végre! Miért nem zárják az ilyeneket intézetbe! - suttogja csak úgy maga elé a pénztáros.
Város széli szupermarket, kiegyensúlyozott forgalom, kellemesen klimatizált környezet - és magát normálisnak tartó dolgozó...