HÉTINDÍTÓ GONDOLATOK: Hagyd, hogy a szíved vezessen! 2018/010

Számító lett a világ, vagy csak mi lettünk közönyösebbek? 

Egyre nagyobb teret hódít a durvaság, vagy eddig csak nem beszéltek róla? Valóban csak az erőszak az, ami megoldást eredményez, vagy van más út is? Igen. 

Van.

 Sokak által elfelejtett út ez, kicsit göröngyös, kicsit kátyús – de ez az út lenne az igazi… 

Az út, amely toleranciával van körbevéve, ahol a felezővonal az empátia, ahol az irigység bukkanóit a segítőkészség simítja egyenesre, ahol az erőszak helyett a józanész érvei a meggyőzőek. 

Letérni róla nem nehéz – ezerszer egyszerűbb, mint tartani az irányt. Visszatérni rá – s jóvátenni mindazt a rosszat, amit közben tettünk - bonyolultabb feladat, de megéri teljesíteni. 

Miért? 

Mert ha beállsz a számítók, a közönyösek, a durvák, az erőszakosak sorába – ne számíts gyors segítségre, ha bajba jutsz. 

De, ha hagyod, hogy a szíved vezessen, nehezebben tudsz letérni a jó útról, de ha valamilyen oknál fogva ez mégis megtörténik - gyorsan utánad nyúlnak azok, akikkel Te is jól bántál.  

CSAK1PERC: Empátia

A fiatal fiú elképedve nézte a  pár huzavonáját.

-         - Állj fel! Nem hallod! Szedd össze magad, és állj fel! – járkált tehetetlenül a középkorú asszony a földön fekvő férfi mellett.

-         - Nem tudok…- suttogta az elhaló hangon.

-        - Dehogynem! Csak akarnod kell! Támaszkodj a kezeidre! Nem lehetsz ennyire szerencsétlen! Már mindenki minket néz… - nézett körbe az asszony – Ne bámuljanak! Mit bámulnak? Foglalkozzanak a saját nyomorukkal! - kiabálta.

A férfi nem mozdult.

-         - Rettenetesen fáj a lábam… Meg sem bírom mozdítani… - nyöszörögte eltorzult arccal a fájdalomtól.

-         - Segíthetek? – lépett ki a tömegből a fiatal fiú.

-         - Nem. Nem kell… Fel tud ő állni, csak sajnáltatja magát! – utasította el  a nő.

-         - Na! Rajta! Erőltesd csak meg egy kicsit magad! Hiába játszod itt el nekem a hattyú halálát – ha akarod, ha nem, de be kell jönnöd velem vásárolni… - bökdöste meg finoman a cipője orrával a földön fekvőt.

A férfi sűrű káromkodások közepette nagy nehezen feltápászkodott. A bal lábára képtelen volt ráállni.

-         - Le kell ülnöm a padra… Nem tudok ráállni… - ugrándozva tette meg a kétlépésnyi utat a padig.

-         - Mutasd csak! – húzta fel a nadrágszárat gyors mozdulatokkal az asszony, alaposan végigtapogatva a férfi lábszárát. – Kutya bajod… - állapította meg, nem törődve azzal, hogy a férfi felszisszen.

-         - Állj fel! Nem hallod! Szedd össze magad, és állj fel! – mordult újra a férfira.

-         - De nagyon fáj…

-         - Én is kibírtam három szülést, mégsem jajgattam ennyit soha… Gyere, kapaszkodj belém, és menjünk…- nyúlt a férfi hóna alá.

Hangos vitatkozás közepette elbotorkáltak.

…

A fiú három hét múlva látta őket újra: a férfi begipszelt lába ékesen bizonyította igazát.

SZŐSSZENET:MEGÉRTÉS

Város széli szupermarket, kiegyensúlyozott forgalom, kellemesen klimatizált környezet - ebben a hőségben szinte felüdülés "mozizni" a sorok között. A csendes nézelődést hangos kiabálás szakítja félbe: az addig egykedvűen sétálgató vásárlók egy emberként fordulnak a pénztár irányába - oda, ahonnan a hangok származnak. Középkoru asszony próbálja nyugtatgatni 25 év körüli sérült lányát, aki minden erejével és tudásával azon iparkodik, hogy megértesse a körülötte állókkal, hogy mit szeretne még venni. Igyekezete egyre kétségbeesettebbé teszi: az eleinte még értelmes szótagokat artikulálatlan hörgés váltja fel. A pénztáros maszkká fagyott mosollyal próbál uralkodni az idegességén, a lány egyre hangosabb, az édesanya pedig sorolni kezdi a lány - feltehetőleg -kedvenc csemegéit:
- Csokit szeretnél?
Hangos kiáltás a válasz.
- ....vagy müzlit? Nápolyit? Kekszet?Mogyorót?Vagy valami gyümölcsöt?
- Asszonyom! Kérem döntsenek... - nyögi a pénztáros.
- Ne haragudjon...De meg kell vennem, amit szeretne, ellenkező esetben órákig nyugtalan lesz... Egy kis megértést kérek... - szabadkozik az asszony.
-Én MINDENT megértek, de talán NEM KELLENE erőltetnie, hogy ILYEN állapotban is Önnel tartson... - sziszegi a pénztáros.
- Kisasszony! NEKI is ugyanolyan joga van itt vásárolni, mint bárki másnak...- szólal meg a sorban utánuk következő idősebb férfi, aki eddig rezzenéstelen arccal, és mérhetetlen nyugalommal figyelte az eseményeket, majd elvesz a polcról egy csomag rágót, és a lány felé nyújtja:
- Szereted a mentolosat? 
A lány meglepetten néz a férfira, majd félve nyúl a csomag után. 
- K....Kö....Kösz....
- Szívesen...
Az asszony és az elégedettségtől mosolygó lánya egymást karon fogva mennek ki az ajtón.
- Végre! Miért nem zárják az ilyeneket intézetbe! - suttogja csak úgy maga elé a pénztáros.
Város széli szupermarket, kiegyensúlyozott forgalom, kellemesen klimatizált környezet - és magát normálisnak tartó dolgozó...