Ennél már nincs rosszabb...-
gondolod, miközben úgy érzed semmivé lett minden, amiért éltél.
Nehezen alszol
el, nehezen ébredsz – lassan peregnek a percek, ólomlábakon jár az idő.
Ténferegsz, - céltalanul, üresen kongó fejjel – és fogalmad sincs, mihez
kezdhetnél.
Magad alatt vagy, elhanyagolsz mindent, és mindenkit – kezdve
önmagaddal. Hagyjon békén mindenki: hisz Te szenvedsz - alkalmatlan vagy
bármire – Rád aztán ne számítsanak!
Jó kifogás – de ne élj vele!
Ne taszítsd
még mélyebbre magad, mert az önsajnálat örvénylése magával ragad, és olyan
mélységbe húz, ahonnan fájdalmasan nehéz lesz visszakapaszkodnod.
Mert oda már
nem nyúl utánad annyi segítő kéz, oda már nem jut annyi fény...
Rossz sorsodat
soha ne kifogásként használd –hanem motivációként tekints rá.
Mert képes vagy
felállni...
Csak akarnod kell...
Nem.
Nem másokért...
Egyedül csak és kizárólag
önmagadnak tartozol ennyivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése