HÉTINDÍTÓ GONDOLATOK: Tanulj meg újra figyelni! 2017/043

Egyre felületesebbek leszünk… 

Kapkodunk, rohanunk, szétszórjuk a figyelmünket, elaprózzuk az erőnket – felszínesekké válnak a kapcsolataink, rendszertelenné a mindennapjaink… Zűrzavar az életünk, és a nagy összevisszaságban pontosan azoktól a dolgoktól fosztjuk meg magunkat, amelyek a legfontosabbak. 

Hagyjuk, hogy barátságok sorvadjanak el, mert „nincs időnk” a másikkal foglalkozni, hagyjuk, hogy családi kötelékek szakadjanak szét, mert terhessé válik a másikkal való törődés; hagyjuk, hogy lángoló szerelmek hunyjanak ki, mert a mindennapos problémákat nem akarjuk közösen megoldani, a másik véleményét nem akarjuk meghallgatni. 

Pedig a sekélyes látásmód előbb vagy utóbb megbosszulja majd magát… Nevezzük nevén, hogyan? 

Magány formájában… 

Se barátok, se családtagok, se szerelmek, még csak jó ismerősök sem lesznek mellettünk, ha nem tanulunk meg újra FIGYELNI a másikra. 

Figyelni, és törődni – meghallgatni, és gondoskodni a másikról. 

Örök törvényszerűség: amit adsz –azt kapod, ahogy vetsz, úgy aratsz! 

Ne légy felszínes, ne rohanj, tanuld meg újra ápolni a kapcsolataidat! 

HÉTINDÍTÓ GONDOLATOK: Figyeljünk egymásra! 2016/028

Csak beszél, beszél – hosszú percek óta szinte ömlenek belőle a szavak, hevesen gesztikulálva magyaráz – de Te nem igazán értesz az egészből semmit. 

Nem, mert a harmadik sikertelen próbálkozásnál, hogy Te is közbeszúrj egy fél mondatot – feladtad, s nem figyelsz Rá. 

Nem figyelsz, mert nem érdemli meg – mert csak és kizárólag róla van szó, csak az fontos, amit ő mond, csak az a lényeges, amit ő gondol – a Te nyűgjeidre-bajaidra nem kíváncsi. 

Mindennapos élethelyzet: nagyon sok ember imád beszélni, szeret a társaság középpontja lenni, elvárja és élvezi a „rivaldafényt”, de képtelen figyelni másokra. 

Úgy éli le az életét, hogy meg van győződve arról: őt mindenki szereti, mindenki elismeri – miközben csak kénytelen-kelletlen elviselik, és ha van rá lehetőség jó messzire elkerülik.

Így aztán, ha igazán bajba kerül, és segítségre lenne szüksége – döbbenten veszi észre: nincs, aki támogassa, az állítólagos jó barátok nem léteznek (hisz nem is léteztek). 

Ugye Te nem szeretnél így járni? 

Ugye Te figyelsz másokra, s nem csak önmagadra? 

Ugye Te képes vagy odaadni az idődet, és érdeklődéssel fordulsz mások felé? Nem könnyű feladat – de ha nap mint nap teljesíted SOHA nem maradsz egyedül…