HOGYAN LEHETSZ IDŐMILLIOMOS?

Írta: Faar Ida

Percre pontosan be van osztva minden teendőd – rohansz, kapkodsz, próbálod tartani a ritmust– és mégis úgy érzed nincs időd semmire? Nos, akkor jó helyen jársz! Megmutatjuk, mit kell tenned ahhoz, hogy mindenre jusson az értékes perceidből: munkára, karrierépítésre, pihenésre, családra, szórakozásra, hobbira, fogászatra, mozira. 

Figyelj csak!

Terv a lelke mindennek!

Minden a tervezéssel kezdődik. Amikor agyban – lelki szemeid előtt - ott tornyosulnak a feladatok – és Te hatékonyan, és kreatívan kiválogatod őket, fontossági sorrendet kialakítva közöttük. A képzeletbeli rangsor utolsó helye persze nem jelentheti azt, hogy elhalasztható az ott álló feladat. Hogy könnyebben boldogulj érdemes feljegyezned ezt a sorrendet, s mellé odabiggyesztened azt is, mennyi időt szánsz az elvégzésére. Célszerű „helyrajzi sorrendet” is felállítanod - azaz csoportosítsd a feladatokat a szerint is, hogy melyek intézhetőek el egy útvonalon belül. Suliba/oviba viszed a gyerekeket - visszafelé útba lehet ejteni a postát, bankot, kisboltot. Így – persze csak akkor, ha következetesen tartod is magadat hozzá – nem fogsz elúszni a napi teendők tengerében.

Akinek nincs esze…

Távol áll tőlem, hogy sértegesselek, de így tartja a régi mondás is „Akinek nincs esze, legyen notesze!” Nem szégyen, ha az ember néha el-elfelejt valamit – hiszen naponta több ezer információval kell megbirkóznunk. Hogy elkerülhető legyen a bosszúság érdemes emlékeztető cetliket hagynod olyan helyeken, ahol szinte az orrod előtt fityegve figyelmeztet a teendőidre. Például a hűtőszekrényen az aktuális bevásárló listát, a slusszkulcs mellett a szervizre emlékeztető feljegyzést, stb.

Legyen vége a mártírkodásnak!

Azaz családunk minden tagja vegye ki a részét a feladatok megoldásából. Ha önként magadra vállalsz mindent, ne csodálkozz, ha este 10-kor még egy halomnyi mosatlan edény vár rád, miközben a többiek már órák óta a Tv, vagy a számítógép előtt ülnek. Oszd be kinek mi a reszortja – így közel azonos időben végezve együtt tölthetitek a nap hátralévő részét.

Tedd magad töltőre!

Mindig csak a munka – egy idő után az összes energia-tartalékod elvész, s mint egy kiöregedett akkumulátor – képtelen leszel bármire. Tedd magad töltőre - azaz szánj időt magadra is, és minden nap legalább ½ -1 órát szakíts arra, hogy feltöltődj. Lépj ki a rád nehezedő terhek fogságából, s ez idő alatt kapcsolódj ki: olvasással, pihenéssel, zenehallgatással. Így frissült erővel koncentrálhatsz újra a feladataidra.

Tudd: a  halogatás a cselekvés halála!

Soha ne halogass - sehova sem vezet, hisz bármennyire is kellemetlen a rád váró feladat – úgyis neked kell megbirkózni vele. Jobb ezért minél hamarabb túlesned rajta… Inkább válj szertartásossá - alakíts ki egy mindennapos menetrendet –azonos időben kelj, reggelizz, zuhanyozz, stb. – a rutinszerűen elvégzett munka könnyebbé teheti az életedet, mint az ideges-hisztérikus napirend.

Légy nyugodt és optimista!

Az optimizmus alapvető ahhoz, hogy az előtted álló akadályokat leküzdhesd. Az „úgysincs rá időm” - kijelentéseket felejtsd el, hiszen bármire van időd, ha azt hajlandó vagy rászánni. A nyugalom pedig nagyon fontos - hisz az idegeskedés nem tesz jót senkinek, és nem old meg semmit. Lépésről-lépésre haladva minden elintézhetsz stressz-mentesen.

Légy Te is időmilliomos!

NEM HALADSZ EGYRŐL A KETTŐRE? AKKOR TANULJ MEG GAZDÁLKODNI AZ IDŐDDEL!

https://eletrecept.blogspot.com/2019/01/nem-haladsz-egyrol-kettore-akkor-tanulj.html

Ezer dolgod lenne? Millió gondolat foglalkoztat? Dolgozol egész álló nap, mégis úgy érzed, hogy nem haladsz sehová? Akkor itt az ideje megtanulnod miképp gazdálkodhatsz eredményesen az időddel, úgy, hogy meg legyen a várva várt eredmény is!

Mobilos applikációk, és drága szoftverek helyett

Igen. Számtalan okos applikáció, és szoftver áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy segítségükkel elkészítsük percről-percre az időbeosztásunkat. De hiába a pontosan megtervezett ütemterv, ha a „készítője” – azaz mi – folyamatosan átírjuk azt – elodázva, elhalasztva az egyes teendők megvalósítását.

Használd Te is az Eisenhower-mátrix egyszerűségét

"ami fontos, az ritkán sürgős, és ami sürgős, ritkán fontos." - 

mondta az egykori amerikai elnök, örökérvényű igazságát pedig Steven Covey gondolta tovább – és létrehozta azt a 2x2-es mátrixot, (Eisenhower-mátrix) amely Téged is átsegíthet az időhiány okozta káoszon.

Készíts Te is saját mátrixot!

	SŰRGŐS	NEM SŰRGŐS
FONTOS	1. doboz	4. doboz
NEM FONTOS	3. doboz	2. doboz

Ehhez nem kell más, mint egy tiszta papírlap, amire a fenti táblázatot lemásolod.

1.      Először a táblázat alatt sorold fel milyen teendők várnak rád

2.    Írd oda mindegyik mellé, hogy melyek azok amelyek sürgősek, és melyek, amelyek fontosak. (egy-egy tétel mellett akár mindkét jelző is szerepelhet, vagy akár egyik sem).

3.    Most írd le az 1. dobozba azokat a tételeket, amelyek SÜRGŐSEK – és FONTOSAK

4.    Ezután minden egyes tételt helyezz el a neki megfelelő dobozba.

2. doboz – FONTOS, DE NEM SÜRGŐS

3. doboz – SÜRGŐS, DE NEM FONTOS

4.doboz- NEM IS FONTOS, DE NEM IS SÜRGŐS

Ha ezzel megvagy – akkor elvileg egy teendőkkel sűrűn teleírt mátrixot kapsz. Nézd át – és értékeld újra.

1.     doboz: Sürgős és Fontos teendők

Ezek azok a feladatok, amelyeket AZONNAL meg kell csinálni! Ha véletlenül ebben a dobozban található a legtöbb teendő,érdemes elgondolkoznod azon,miképp könnyíthetnél az életeden azzal, hogy másokat is bevonsz a feladatok megoldásába.

2.   doboz: Fontos, de Nem sürgős feladatok

Ezek is olyan fontos feladatok, amelyek megoldása rád vár, de van egy kis időd arra, hogy megtervezd a kivitelezésüket.

3.   doboz: Sürgős, de Nem fontos

Ezek azok a teendők, amelyeket nyugodt szívvel rábízhatsz másokra. (pl.: egy hétköznapi példa: bevásárlást a párodra)

4.   doboz: Nem is fontos és nem is sürgős

Nos, amik ebbe a dobozba kerültek, azok, amelyek nyugodtan törölhetőek a listádról! Sem energiát, sem időt nem igényelnek – felejtsd el őket nyugodtan!

Az idő pénz… Az idő érték… Gazdálkodj vele Te is okosan!

HÉTINDÍTÓ GONDOLATOK: Tanulj meg újra figyelni! 2017/043

Egyre felületesebbek leszünk… 

Kapkodunk, rohanunk, szétszórjuk a figyelmünket, elaprózzuk az erőnket – felszínesekké válnak a kapcsolataink, rendszertelenné a mindennapjaink… Zűrzavar az életünk, és a nagy összevisszaságban pontosan azoktól a dolgoktól fosztjuk meg magunkat, amelyek a legfontosabbak. 

Hagyjuk, hogy barátságok sorvadjanak el, mert „nincs időnk” a másikkal foglalkozni, hagyjuk, hogy családi kötelékek szakadjanak szét, mert terhessé válik a másikkal való törődés; hagyjuk, hogy lángoló szerelmek hunyjanak ki, mert a mindennapos problémákat nem akarjuk közösen megoldani, a másik véleményét nem akarjuk meghallgatni. 

Pedig a sekélyes látásmód előbb vagy utóbb megbosszulja majd magát… Nevezzük nevén, hogyan? 

Magány formájában… 

Se barátok, se családtagok, se szerelmek, még csak jó ismerősök sem lesznek mellettünk, ha nem tanulunk meg újra FIGYELNI a másikra. 

Figyelni, és törődni – meghallgatni, és gondoskodni a másikról. 

Örök törvényszerűség: amit adsz –azt kapod, ahogy vetsz, úgy aratsz! 

Ne légy felszínes, ne rohanj, tanuld meg újra ápolni a kapcsolataidat! 

HÉTINDÍTÓ GONDOLATOK: Van időd? 2017/015

Van időd? 

Vagy csak rohansz egyfolytában, mert ezer dolgod van? 

Van időd nevetni? 

Vagy már azt is elfelejtetted milyen érzés, amikor a mélyről feltörő kacagás átrezegteti minden sejtedet? 

Van időd olvasni – tanulni, művelődni, szárnyalni a képzelettel? 

Van időd játszani – megőrizve ezzel az ifjúságod? 

Van időd magadra, a barátaidra, a szeretteidre, az ismerőseidre? 

Nincs? 

Az már baj… 

Nagy baj… 

Mert hiába hajtod a pénzt, hiába szerzed meg mindazt, ami azon megvehető, ha nincs időd élni… 

Mindig legyen időd azokra a dolgokra, amelyeket pénzért SOHA nem vásárolhatsz meg – mert ezek tehetnek csak boldoggá: a mosoly, a szeretet, a barátság, a becsület, - a pillanat egyszeri és megismételhetetlen varázsa, a nevetés, az öröm… 

Van még időd, hogy átgondold az értékrendet, ami szerint eddig éltél…

Van még időd változtatni...

Tedd meg, amíg nem késő!

HÉTINDÍTÓ GONDOLATOK

Május vége van...

Hihetetlen sebességgel száguld az idő - napra, nap - s mi észre sem vesszük mindezt, hiszen a fene nagy rohanásban jóformán a munkán kívül nincs időnk semmire.

Mikor álltál meg csak úgy egy útszéli erdő mellett azért, hogy nagyokat szippants a friss erdő-illatból? Mikor ültetek le a pároddal, a gyerekeiddel beszélgetni anélkül, hogy a gondolataid ne a következő teendőn jártak volna? Mikor látogattad meg a szüleidet, testvéreidet, barátaidat minden különösebb apropó nélkül " csak úgy" alapon?

NINCS RÁ IDŐM - kiáltassz most fel már-már dühödten, miközben a pokolba kívánsz a lehetetlen kérdéseimmel együtt...

Nos, kedves barátom - ne dühöngj, ne legyints, ne méltatlankodj!

GONDOLKOZZ! És legalább önmagadnak válaszolj őszintén!

Boldog vagy?

Elégedetten hajtod álomra a fejed?

Biztonságban érzed magad?

Számíthanál másokra, ha bajba kerülnél?

Ha már csak egy kérdésre is nemmel kellett válaszolnod - tudd: GOND van!

Gond van, hiszen képtelen vagy kiszállni a mókuskerékből - és a külsőségek megteremtéséért hajszolod magad, és mondassz le arról, hogy ÉLJ.

Lemondassz a családi békéről, lemondassz a az élet apró örömeiről - hisz már észre sem veszed azokat - lemondassz a boldogságról...

Ér ez ennyit?

Május vége van...

Kérlek vedd Te is kezedbe az irányítást, és használd ki a rohanó időt arra, hogy megteremtsd a hétköznapokban is a boldogságot!

LÉLEKÁPOLÓ GONDOLATOK : RÁNCOK



Ráncok



Testápoló, szemránckrém, arckrém, hajfesték – reklámok hada zúdul ránk nap, mint nap a televízióból, a hatalmas óriásplakátokról, az üzletek kirakataiból. Állítólag csodaszerek, amelyek ripsz-ropsz eltüntetik azokat a fránya – és egyre csak mélyülő – ráncokat a szemünk sarkából, hidratálják és vitalizálják megviselt bőrünket, befedik őszülő tincseinket – azaz felveszik a harcot az öregedés egyre nyilvánvalóbb jelei ellen. Nézem a boldogságtól és elégedettségtől sugárzó arcokat, a gyönyörűen csillogó hajzuhatagokat, és az alig 30 éves modelleket, akik meggyőző tekintettel mosolyognak rám: „Használd, és Te is szép leszel!” Na persze a nők hiúságára mindig lehet számítani, és iparágakat építeni. Pedig a ráncokat nem kellene szégyellni: hisz az életed olyan részei, amelyekért keményen megdolgoztál: szerettél, sírtál, mosolyogtál, haragudtál, aggódtál – éltél. Nincs szebb egy ápolt - korának megfelelően öltözködő és viselkedő természetesen kinéző nőnél. És nincs szánalmasabb egy lila-hajú, méteres vakolat alól kipislogó miniszoknyás ötvenesnél. Vállaljuk a korunkat – boldogabbak lehetünk általa.

„A ráncok csak azt jelzik, hol a mosoly helye.”(Mark Twain)

„Te sosem fogsz megöregedni. Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi lesz, semmi több, és te attól még szebb leszel. Öreg csak az, aki már nem érez semmit.”(Erich Maria Remarque)

„Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.”(Pam Brown)

„Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.”(Vavyan Fable)

„Ne dühöngj, hogy megöregedtél, van, akinek ez sem sikerül.”(George Bernard Shaw)

„Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt.”(Jókai Mór)

„Húszévesen olyan az arcod, amilyennek a természet teremtette. Harminc évesen olyan, amilyenre az élet formálta. De ötven évesen olyan, amilyet megérdemelsz.”(Coco Chanel)

„Teljesen mindegy, hogy hány évesek vagyunk, ha merünk belevágni új dolgokba, akkor a nyolcvanéves is érezheti magát húszévesnek. De a húszéves - vagy harminc -, aki nem mer új dolgokba belefogni, úgy fogja magát érezni, mint a százötven éves. Tehát azért vannak az öreg fiatalok, és vannak a fiatal és középkorú haldoklók, akik látszólag élnek, de valójában nem élnek.”(Csernus Imre)

„Az élet mindannyiunk jelmezét és maszkját felismerhetetlenül átvarázsolja. De ha valakit szeretsz, az alig változik a szemedben: eltelik hatvan-hetven év, és ugyanazt érzed a közelében. Ugyanazt a sugárzást, ugyanazt a szóval kifejezhetetlen érzést, hogy "ismerem!".”(Müller Péter)

„Amikor megöregszel, három dolog történik. Először is megkopik a memóriád, és a másik kettőre nem emlékszem.”(Norman Wisdom)

„Az esztendők összeráncolhatják a bőrt, de az életbe vetett hitről való lemondás a lelket ráncolja össze.”(Samuel Ullmann)

„Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a "később" már el is múlt.”(Francois Lelord)

„Az idő állítólag minden sebet begyógyít. Szép kis orvos, aki egyik kezével gyógyít, a másikkal pedig nap, mint nap közelebb viszi az embert a sírhoz.”(Hans Habe)

„Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.”(Albert Schweitzer)

„Jókedvűen, teli tüdőből, harsogó nevetéssel kell búcsúzni az ifjúságtól, mint aki megbízhatatlan útitárstól szabadul meg. Ezt kell mondani. (...) Nem is volt olyan jó ifjúnak lenni. Zavar volt, köd, vágyakozás, tájékozatlanság, hamis fogalmak, még sokkal hamisabb képzetek, vágy és félelem, hogy elmaradunk a nagy versenyben. S mikor karjaink között tartottunk valakit, mennyi félreértés! S a félelem, hogy elmulasztjuk a Másikat, aki igazibb! (...) Nem, az ifjúságtól sajnálkozás nélkül lehet búcsúzni. Lázállapot volt ez, megható és gyöngéd önkívület.”(Márai Sándor)

„Egy régi, elhagyatott háznál nincs szomorúbb látvány. (...) Mintha mindig csak a múlton merengene, és gyászolná a soha vissza nem térő napokat. (...) Üresen kong, és senki nem jár benne, csak a szél. (...) Talán holdsütötte éjszakákon mind visszajárnak... a múltbeli kisgyermekek, a rózsák és a dalok lelkei... és egy pillanatra az öreg ház is újra fiatalnak és boldognak álmodhatja magát.”(Lucy Maud Montgomery)

„A fiatalság megőrzése kizárólag lelki eszközökkel történik, amelyekkel meggátoljuk a lélek öregedését. Legfontosabb a megszabadulás a negatív érzésektől, indulatoktól és gondolatoktól. Hinni kell a boldogságban, a barátságban, a szerelemben, a gondviselésben, a jóban, a morális rendben és a jó birtoklásában.”(Popper Péter)

LÉLEKÁPOLÓ GONDOLATOK : IDŐ

„Nincs rá időm…”,”Ne rabold az időmet!”,”Időben jöttél.”, „Időm, mint a tenger.”, „Időt kérek…” – sorolhatnám tovább idővel kapcsolatos mondásainkat, ha lenne rá több időm JJJ.

Mindannyian az idő szorításában élünk: sokszor percre pontosan be vannak osztva a napjaink, mindig rohanunk, általában mégis mindig késésben vagyunk, s egy-egy idegesen kapkodó nap végére testileg-lelkileg végképp kimerülünk. Az időt jól kell tudni beosztani. Ez alapszabály, ha nem akarunk idejekorán kiégetté válni. Az idővel takarékoskodni is kell: hogy legyen elég mindenre – munkára, pihenésre, családra, szórakozásra, barátokra, vagy csak úgy –semmittevésre is. Az idő nem csapható be: azaz hiába halogatjuk a számunkra kellemetlen tennivalókat – nem menekülhetünk előlük – úgyis meg kell oldanunk. Az időt nem fecsérelhetjük el hasznavehetetlen dolgokra – túl drága ahhoz, hogy azt a luxust megengedjük magunknak. De mi is az idő, s miként vélekednek erről mások? Íme:

„Tévelygünk, szívesen bolyongunk, önfeledten téblábolunk a megtörténtek és az elkövetkezendők világában. A jelenünket gyilkoló események sűrűségében megfeledkezünk az időről úgy általában, a sajátunkról pedig kiváltképpen. Mintha örök életre születtünk volna... Pedig tudva tudjuk, hogy az idő folyása ellen mindössze annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk kitágítani minden pillanatunk.”(Tar Károly)

„Ha csakugyan van idő, és mindenütt, mindenben jelen van, ha megfoghatatlan is, akkor minden valószínűség szerint kaméleon-szerű. A múlt tanít. A jövő éltet. A jelen pedig, mint valamiféle lassan ható méreg: öl.”(Tar Károly)

„Tudod, hogy van ez: minden, ami nem most volt, nem a mi időnkben, nem a mi életünkben, hanem régebben történt, elképzelhetetlenül messzinek tűnik.”(Szabó Magda)

„Úgy kellene élni, mint a kőkorban: naptár nélkül, élet és halál között, csak az időben.”(Márai Sándor)

„Ahogyan a múltunkat sokféleképpen magyarázhatjuk, jelenünket számtalan módon megváltoztathatjuk, és különféle lehetséges jövők állnak előttünk.”(Szókratész)

„Az idő érzelmi kérdés, nem percek és órák szabják meg a hosszúságát!”(Pelham Grenville Wodehouse)

„Van, aki stopperórával kezében él, minduntalan célok felé rohan, és a másodperceket számlálja. Mások úgy élnek, mint egy fa, nagyon lassan és szívósan, s tudják, hogy még sok, sok idejük van, évtizedek.”(Márai Sándor)

„Az idő állandó, örök mérték, ami az életemet száz percmutató ketyegésével, ezer inga lendülésével méri ki. Felosztja jó és rossz szakaszokra, amelyekből az előbbiek mindig túl rövidek, az utóbbiak mindig túl hosszúak.”(Rachel Vincent)

„Soha semmi sem múlik el egészen. Nem igaz ám, hogy az idő, ahogyan mondani szokták, eljár felettünk, és egy bekötött szájú zsákban magával viszi a tegnap és tegnapelőtt történeteit, illatait, színeit és formáit. Én inkább úgy érzem, hogy az, ami egyszer megtörtént velünk, az soha többé nem válhat meg nem történtté, amíg élünk, megőrizzük magunkban a benyomásait.”(Kassák Lajos)

„Az idő nagy mester, sok mindent elrendez.”(Pierre Corneille)

„A jóakaratú idő ködfátyollal gyógyítja az élet- ejtette sérüléseket.”(Lám Béla)

„Ismerik valamennyien a gyermekkornak azt a sajátságát, hogy az idő végtelen, egy nap egy örökkévalóság, s akárhogy herdáljuk csodálatos utazásokra, felfedezésekre, még mindig tízszer annyi marad belőle. Beláthatatlan térségek nyílnak meg a gyermek előtt, nincs olyan szárny, hogy a határukig lehetne repülni...”(Leonyid Leonov)

„Az idő talán begyógyítja a sebeket, de sohasem hoz feledést.”(Nora Roberts)

„Élj a lehetőséggel, mert hamar elszáll! Az élet egyharmadában reménykedünk, egyharmadában sajnálkozunk.”(Gabriel Chevallier)

„Életünk időbe ágyazott. Az idő, pedig mint a jelenpillanatok egymásutánja jelenik meg számunkra. Ebből következik, hogy múltam már nincs - amit megtettem, nem tehetem meg nem tetté, s amit nem tettem meg, nem tehetem megtetté. A jövőm? Csak a reményeimben él. Semmi biztosítékom sincs arra, hogy akár csak a következő létpillanatot is megérjem.”(Biegelbauer Pál)

„A jövőnek sok neve van:

a gyenge úgy hívja, elérhetetlen,

a gyáva úgy, ismeretlen,

a bátor lehetőségnek nevezi.”

(Victor Hugo)

„Az idővel minden kísérletünk kudarcot vallott. Mindössze arra vagyunk képesek, hogy mérjük, de kilépni nem tudunk belőle. S kiváltképpen: nem tudjuk megállítani vagy visszafordítani.”(Hankiss Elemér)

„Az idő nagyobb kincs az aranynál, a gyémántnál, az olajnál és minden vagyonnál. Az időből sosem jut elég, az idő vihart kavar a szívünkben, az időt csak okosan szabad eltölteni. Nem lehet becsomagolni, szalaggal átkötni és a karácsonyfa alá tenni. Időt nem lehet ajándékozni. De ami van, meg lehet egymással osztani.”(Cecelia Ahern)

„Hát nem megint meglep, miféle ócska bűvész trükk is az Idő! (...) Úgy érzem, az életem olyan, mint egy festmény, amelyet sietve felvázoltak, de nem dolgoztak ki... mert nem volt rá idő.”(Trevanian)

„Az idő és tér legyőzhetetlen.”(Berkesi András)

„Ez itt a vég. De ez itt a kezdet. (...) Mert a világban nincsenek igazi kezdetek és végek, csak mi, emberek nem bírjuk élni és értelmezni a tagolatlan időt, ezért saját szempontjaink szerint felosztjuk azt. Még a születés és halál is csupán ennek a tagolásnak részei, bár nyilván nagyobb jelentőséggel bíró részei, mint az évek, hónapok és napok. Mégsem igaz, hogy a születés lenne a kezdet, és a halál a vég. Az igazi kezdet az első gondolat felhangzása volt, és az igazi vég az utolsó gondolat elhallgatása lesz.”(Raana Raas)