EGÉSZSÉGPÉNTEK: NE EMÉSZD MAGAD!

„Képtelen vagyok megemészteni”, „Nem megy le e torkomon”,”Órákig rágódtam a kérdésen” – szoktuk gyakran mondani, és szoktuk gyakran érezni is ezen kijelentések fizikai tüneteit. Gyomorfájás, hányinger, émelygés, hasfájás, hasmenés, emésztési rendellenességek - fizikális tünetek, amelyek számtalanszor lelki okokból alakulnak ki.

Lelki okok, amelyek tüneteket okozhatnak:

HÁNYÁST OKOZHAT:

• képtelenek vagyunk megemészteni a velünk történteket
• nem tudjuk feldolgozni a változásokat
• olyan problémákkal, terhekkel szembesülünk, amelyek felülmúlják a képességeinket
• megcsömörlöttség

HASMENÉST OKOZHAT

• felelősségtől való félelem
• önbizalomhiány, kishitűség
•  vizsgadrukk

SZÉKREKEDÉST OKOZHAT

• túlzó elvárások
•  tehetetlenség érzése

BŐRTÜNETEKET OKOZHAT

• valamitől való irtózás, undor („kiütéses leszek tőled”)
• olyan élethelyzetekben, amikor az ember úgy érzi rajta „élősködnek”

PUFFADÁST OKOZHAT

• ha valaki túlreagálja a dolgokat – hevesen reagál – mintegy „felfújja” magát
•  egészségtelenül erős öntudatosság

SZÉDÜLÉST OKOZHAT

• bizonytalanság érzés
• kudarc, sikertelenség
• önbizalomhiány

MIT TEHETÜNK?

Nagyon fontos, hogy időben felfedezzük: tüneteink hevessége, milyensége, és lelki állapotunk bizony szorosan összefügg. Figyeljünk oda szervezetünk figyelmeztetéseire – a kellemetlen, de egyben jelzés értékű testi tünetekre és próbáljuk orvosolni azokat.

• Törődjünk többet magunkkal: szánjunk időt arra, hogy felfedezzük, melyek azok a problémák, amelyek a legjobban foglalkoztatnak bennünket. Mi volt bántó, mi jelent aggodalmat, miből származik a legtöbb félelmünk. Ha ez megvan – ismerve az ellenséget – könnyen felvehetjük vele a harcot
• Legyünk rugalmasak! Ne ragaszkodjunk foggal-körömmel az elveinkhez (amelyek sok esetben megtévesztőek is lehetnek), igyekezzünk könnyedén alkalmazkodni az élet váratlan helyzeteihez.
•   Ha veszteség ér bennünket – hagyjunk időt „meggyászolni” azt. Nem attól leszünk erősek, ha már az első perctől kezdve úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, hanem attól, hogy képesek vagyunk feldolgozni azt.
• Ne hagyjuk, hogy a kudarcok a kedvünket szegjék. Tudjuk: attól, hogy egy ajtó bezárult előttünk – más ajtók még tárva-nyitva vannak előttünk.
• Takarítsuk ki az életünkből a fölösleges dolgokat – akár tárgyról, akár önző barátról/barátnőről van szó. Ha letisztul a kép – nagyobb lesz a rend, nem aprózzuk szét az energiáinkat.
• Ne emésszük magunkat olyasmin, amin nem lehet változtatni. Fogadjuk el, és lépjünk tovább.
• Ha már-már fizikai undorral tölt el bennünket, amit csinálunk ideje elgondolkozni a változtatáson.
• Lazítsunk: vegyünk vissza a munkatempóból, és szánjunk több időt a pihenésre, feltöltődésre.
• Ne akarjunk mindig mindenkinek megfelelni – ez úgyis lehetetlen. Persze önmagunkkal szemben se támasszunk teljesíthetetlen elvárásokat – mert mindez óriási frusztrációt eredményez.
• Ne emésszük magunkat, ne őrlődjünk, - mert ez idővel pszichoszomatikus megbetegedések táptalaja lehet. Ha pedig már sikerült ily módon „szert tennünk” egy gyomorfekélyre, vagy keringési megbetegedésre – ne legyünk restek szakemberek segítségét kérni – már ha nem szeretnénk, ha állandósulnának a panaszaink.

EGÉSZSÉGPÉNTEK : ISKOLAKEZDÉSI PÁNIK

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy az eheti EGÉSZSÉGPÉNTEK témája igencsak aktualitását nyerte: a jövő héttől ugyanis újra beindul a „nagyüzem”, kezdődik a tanítás. Ez sok szülőben kelt vegyes érzelmeket: egyrészt kicsit megkönnyebbül – hiszen tudja, hogy biztonságos helyen, szakértő kezek és figyelő tekintetek közt tudhatja gyermekét, másrészt viszont tisztában van azzal is, hogy véget értek a nyugalmas reggeli indulások, s helyükbe lép a kapkodás, rohangálás, az idő-tényező vasmarkú szorítása, a gyerekek szétszórtsága, s millió tennivaló és kötelezettség. Na és a szokásos „nem akarok menni”, „fáj a fejem”,”fáj a hasam” – pánikhangulata, ami az elvárásokkal szembeni szorongás legfőbb jele, s legtöbbször –szerencsére - nem a gyermeki szervezet hirtelen megbetegedése. A folyamatos szorongás tünetekkel jár:

·         félelmek az iskolától, tanároktól, társaktól

·         folyamatos bizonytalanság-érzés –görcsös kapaszkodás a megszokott teendőkhöz

·         fejfájás, gyomorfájdalom, hányinger, hasfájás, hányás, hasmenés – pszichoszomatikus tünetek, amelyek csak akkor jelentkeznek, ha iskolába kell menni

·         aggodalmaskodás

·         túlzott óvatosság, visszahúzódás

·         hisztéria

·         erős izzadás, folyamatos mozgás-kényszer

·         alvási problémák, rémálmok (szellemeket lát)

·         félelem a megszégyenüléstől, attól, hogy hibát követ el, félelem a feleléstől, dolgozatoktól

·         zárkózottság

·         félelem a visszautasítástól

Mit tehet a szülő, hogy enyhítse e negatív érzéseket?

·         Ezeket a félelmeket semmiképpen nem szabad alábecsülni – beszélnünk kell róla. A kimondott aggodalmak, és problémák egy kiadós beszélgetés után már nem is tűnnek akkorának.

·         Tudatosítsuk a gyerekekben, hogy a szeretetünk semmiképpen nem függ össze az ő teljesítményével – ne is legyenek túlzó elvárásaink velük kapcsolatban.

·          Figyeljünk arra is, hogy ő mit szeretne – ne akarjuk fiatalságunk be nem teljesedett álmait vele megvalósíttatni.

·         Tudjunk dicsérni, s ezt tegyük minél többször- a sikerélmény mindenkinek szárnyakat ad. Ha folyton csak a hibáit hajtogatjuk, vagy állandóan a „Te úgysem tudod megcsinálni”, „Milyen buta vagy!” – mondatokkal kínozzuk – azt hitetjük el vele, hogy ő tényleg alkalmatlan mindenre.

·         Próbáljunk ki együtt új dolgokat – ha azt tapasztalja, hogy bizonyos dolgok a szüleinek sem mennek elsőre – megnyugszik tőle.

·         Ne kényszerítsük ismeretlen nagy társaság előtt „produkcióra”. Ami otthon a megszokott környezetben zseniálisan ment – kényszerhelyzetekben biztos leblokkolással járhat, ami még szorongóbbá, félősebbé teheti.

·         Soha ne alázzuk meg azzal, hogy felemlegetjük mások előtt a sikertelenségeit.

·         Engedjük egyedül dönteni, kipróbálni dolgokat- persze attól legyünk a közelében, így ha szükséges a segítségére siethetünk

·         Üljünk le vele minden nap megbeszélni az iskolában történteket. Ez semmiképp sem katonás számonkérés legyen – hanem színes élménybeszámoló.

·         Biztosítsuk arról, hogy nekünk bármit – a rosszat is- nyugodtan elmondhat – büntetést, rosszallást csak a hazudozás vonhat maga után

·         Tanítsuk meg neki milyen határokat, és szabályokat kell betartania ahhoz, hogy biztonságban legyen minden pillanatban – akkor is, ha mi nem vagyunk a közelében.(pl.: közlekedés, eszközhasználat)

·         Tervezzenek meg együtt mindent – alakuljon ki egy megszokott napirend, amihez mindenki tartja magát – biztonságérzetet ad mindenkinek, hiszen uralják az eseményeket

·         És még egy fontos dolog: a félelem ragadós, azaz soha ne mutassa ki mennyire fél valamitől, mert ezzel gyermeke elveszti a biztos háttér nyújtotta kapaszkodót.

NYUGALMAS ISKOLAKEZDÉST MINDEN ÉRINTETTNEK!

 Amennyiben elnyerte tetszését a bejegyzés- látogassa meg az ÉLETRECEPTEK Facebookos oldalát is,és lájkolja azt:

http://www.facebook.com/eletreceptek