„Képtelen vagyok megemészteni”, „Nem megy le e torkomon”,”Órákig rágódtam
a kérdésen” – szoktuk gyakran mondani, és szoktuk gyakran érezni is ezen
kijelentések fizikai tüneteit. Gyomorfájás, hányinger, émelygés, hasfájás,
hasmenés, emésztési rendellenességek - fizikális tünetek, amelyek számtalanszor
lelki okokból alakulnak ki.
Lelki okok, amelyek tüneteket okozhatnak:
HÁNYÁST OKOZHAT:
- képtelenek vagyunk megemészteni a velünk történteket
- nem tudjuk feldolgozni a változásokat
- olyan problémákkal, terhekkel szembesülünk, amelyek felülmúlják a képességeinket
- megcsömörlöttség
HASMENÉST OKOZHAT
- felelősségtől való félelem
- önbizalomhiány, kishitűség
- vizsgadrukk
SZÉKREKEDÉST OKOZHAT
- túlzó elvárások
- tehetetlenség érzése
BŐRTÜNETEKET OKOZHAT
- valamitől való irtózás, undor („kiütéses leszek tőled”)
- olyan élethelyzetekben, amikor az ember úgy érzi rajta „élősködnek”
PUFFADÁST OKOZHAT
- ha valaki túlreagálja a dolgokat – hevesen reagál – mintegy „felfújja” magát
- egészségtelenül erős öntudatosság
SZÉDÜLÉST OKOZHAT
- bizonytalanság érzés
- kudarc, sikertelenség
- önbizalomhiány
MIT TEHETÜNK?
Nagyon fontos, hogy időben felfedezzük: tüneteink hevessége, milyensége,
és lelki állapotunk bizony szorosan összefügg. Figyeljünk oda szervezetünk
figyelmeztetéseire – a kellemetlen, de egyben jelzés értékű testi tünetekre és
próbáljuk orvosolni azokat.
- Törődjünk többet magunkkal: szánjunk időt arra, hogy felfedezzük, melyek azok a problémák, amelyek a legjobban foglalkoztatnak bennünket. Mi volt bántó, mi jelent aggodalmat, miből származik a legtöbb félelmünk. Ha ez megvan – ismerve az ellenséget – könnyen felvehetjük vele a harcot
- Legyünk rugalmasak! Ne ragaszkodjunk foggal-körömmel az elveinkhez (amelyek sok esetben megtévesztőek is lehetnek), igyekezzünk könnyedén alkalmazkodni az élet váratlan helyzeteihez.
- Ha veszteség ér bennünket – hagyjunk időt „meggyászolni” azt. Nem attól leszünk erősek, ha már az első perctől kezdve úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, hanem attól, hogy képesek vagyunk feldolgozni azt.
- Ne hagyjuk, hogy a kudarcok a kedvünket szegjék. Tudjuk: attól, hogy egy ajtó bezárult előttünk – más ajtók még tárva-nyitva vannak előttünk.
- Takarítsuk ki az életünkből a fölösleges dolgokat – akár tárgyról, akár önző barátról/barátnőről van szó. Ha letisztul a kép – nagyobb lesz a rend, nem aprózzuk szét az energiáinkat.
- Ne emésszük magunkat olyasmin, amin nem lehet változtatni. Fogadjuk el, és lépjünk tovább.
- Ha már-már fizikai undorral tölt el bennünket, amit csinálunk ideje elgondolkozni a változtatáson.
- Lazítsunk: vegyünk vissza a munkatempóból, és szánjunk több időt a pihenésre, feltöltődésre.
- Ne akarjunk mindig mindenkinek megfelelni – ez úgyis lehetetlen. Persze önmagunkkal szemben se támasszunk teljesíthetetlen elvárásokat – mert mindez óriási frusztrációt eredményez.
- Ne emésszük magunkat, ne őrlődjünk, - mert ez idővel pszichoszomatikus megbetegedések táptalaja lehet. Ha pedig már sikerült ily módon „szert tennünk” egy gyomorfekélyre, vagy keringési megbetegedésre – ne legyünk restek szakemberek segítségét kérni – már ha nem szeretnénk, ha állandósulnának a panaszaink.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése