Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy az eheti EGÉSZSÉGPÉNTEK témája igencsak aktualitását nyerte: a jövő héttől ugyanis újra beindul a „nagyüzem”, kezdődik a tanítás. Ez sok szülőben kelt vegyes érzelmeket: egyrészt kicsit megkönnyebbül – hiszen tudja, hogy biztonságos helyen, szakértő kezek és figyelő tekintetek közt tudhatja gyermekét, másrészt viszont tisztában van azzal is, hogy véget értek a nyugalmas reggeli indulások, s helyükbe lép a kapkodás, rohangálás, az idő-tényező vasmarkú szorítása, a gyerekek szétszórtsága, s millió tennivaló és kötelezettség. Na és a szokásos „nem akarok menni”, „fáj a fejem”,”fáj a hasam” – pánikhangulata, ami az elvárásokkal szembeni szorongás legfőbb jele, s legtöbbször –szerencsére - nem a gyermeki szervezet hirtelen megbetegedése. A folyamatos szorongás tünetekkel jár:
· félelmek az iskolától, tanároktól, társaktól
· folyamatos bizonytalanság-érzés –görcsös kapaszkodás a megszokott teendőkhöz
· fejfájás, gyomorfájdalom, hányinger, hasfájás, hányás, hasmenés – pszichoszomatikus tünetek, amelyek csak akkor jelentkeznek, ha iskolába kell menni
· aggodalmaskodás
· túlzott óvatosság, visszahúzódás
· hisztéria
· erős izzadás, folyamatos mozgás-kényszer
· alvási problémák, rémálmok (szellemeket lát)
· félelem a megszégyenüléstől, attól, hogy hibát követ el, félelem a feleléstől, dolgozatoktól
· zárkózottság
· félelem a visszautasítástól
Mit tehet a szülő, hogy enyhítse e negatív érzéseket?
· Ezeket a félelmeket semmiképpen nem szabad alábecsülni – beszélnünk kell róla. A kimondott aggodalmak, és problémák egy kiadós beszélgetés után már nem is tűnnek akkorának.
· Tudatosítsuk a gyerekekben, hogy a szeretetünk semmiképpen nem függ össze az ő teljesítményével – ne is legyenek túlzó elvárásaink velük kapcsolatban.
· Figyeljünk arra is, hogy ő mit szeretne – ne akarjuk fiatalságunk be nem teljesedett álmait vele megvalósíttatni.
· Tudjunk dicsérni, s ezt tegyük minél többször- a sikerélmény mindenkinek szárnyakat ad. Ha folyton csak a hibáit hajtogatjuk, vagy állandóan a „Te úgysem tudod megcsinálni”, „Milyen buta vagy!” – mondatokkal kínozzuk – azt hitetjük el vele, hogy ő tényleg alkalmatlan mindenre.
· Próbáljunk ki együtt új dolgokat – ha azt tapasztalja, hogy bizonyos dolgok a szüleinek sem mennek elsőre – megnyugszik tőle.
· Ne kényszerítsük ismeretlen nagy társaság előtt „produkcióra”. Ami otthon a megszokott környezetben zseniálisan ment – kényszerhelyzetekben biztos leblokkolással járhat, ami még szorongóbbá, félősebbé teheti.
· Soha ne alázzuk meg azzal, hogy felemlegetjük mások előtt a sikertelenségeit.
· Engedjük egyedül dönteni, kipróbálni dolgokat- persze attól legyünk a közelében, így ha szükséges a segítségére siethetünk
· Üljünk le vele minden nap megbeszélni az iskolában történteket. Ez semmiképp sem katonás számonkérés legyen – hanem színes élménybeszámoló.
· Biztosítsuk arról, hogy nekünk bármit – a rosszat is- nyugodtan elmondhat – büntetést, rosszallást csak a hazudozás vonhat maga után
· Tanítsuk meg neki milyen határokat, és szabályokat kell betartania ahhoz, hogy biztonságban legyen minden pillanatban – akkor is, ha mi nem vagyunk a közelében.(pl.: közlekedés, eszközhasználat)
· Tervezzenek meg együtt mindent – alakuljon ki egy megszokott napirend, amihez mindenki tartja magát – biztonságérzetet ad mindenkinek, hiszen uralják az eseményeket
· És még egy fontos dolog: a félelem ragadós, azaz soha ne mutassa ki mennyire fél valamitől, mert ezzel gyermeke elveszti a biztos háttér nyújtotta kapaszkodót.
NYUGALMAS ISKOLAKEZDÉST MINDEN ÉRINTETTNEK!
Amennyiben elnyerte tetszését a bejegyzés- látogassa meg az ÉLETRECEPTEK Facebookos oldalát is,és lájkolja azt:
