Tetszik vagy sem: mindannyian ítélőbíróként éljük a mindennapjaikat.
Ne! Ne
tiltakozz!
Én is, Te is, Ő is – ítélkezünk nap, mint nap azzal, hogy megvan a
véleményünk másokról.
Persze ez így van rendjén, mindaddig, amíg nem
hamarkodjuk el kimondani a végszót.
Mert bizony gyakorta elragad bennünket a
nagyképű magabiztosság – s azt hisszük, amit kimondunk, az úgy is van, és kész.
Ki a felelős mindezért?
Egyrészt a világ, amiben élünk: hisz tele van
előítéletekkel, másrészt mi magunk, mert nem akarunk változtatni ezen.
De
gondolj bele: amit most valaki másból látsz pusztán apró darabja a bonyolult
egésznek.
Nem tudod, ennyi alapján nem is tudhatod, mi tette olyanná, amilyen,
mi mindenen ment keresztül, mi mindent kellett elviselnie, mennyi lemondás és
fájdalom az élete, mennyi jóság és nemesség rejtőzik benne, csak a sors oly
mértékben meggyötörte, hogy képtelen ezt kimutatni.
Nem tudod, mi van a felszín
alatt...
Vajon TE szeretnéd, ha Téged is csak a felszín alapján skatulyáznának
be?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése