Közeledik az év vége –
sokak számára mérföldkőként szolgálva…
Mérföldkő, hiszen ilyenkor szoktál mérleget
vonni: mi az, amit elértél, mi az, amit képtelen voltál véghezvinni…
Érdekes
módon a felidézett kudarcaid mindig súlyosabbnak tűnnek a sikereidnél –mintha
minden egyes bukás tízszeresen számítana…
Van, hogy úgy érzed, probléma
hegyeken ülsz – körülvéve mély szakadékokkal, elég egyetlen botlás és már zuhansz
is – és elnyel a mélység… Emiatt aztán nem teszel semmit…
Nem harcolsz, nem
kapaszkodsz, nem próbálkozol – tűröd, ami történik veled – és arra vársz, hogy
– vagy így, vagy úgy, de minden megoldódjon magától.
Ha valaki arra kér–
legalább egy kicsit vegyél részt önmagad megmentésében – küzdj, viaskodj a
rossz sorsod ellen, csak legyintve kifogásokat keresel: „Minek, úgysem
sikerülhet”, „Nincs már erőm, harcoltam már eleget!” – dünnyögöd, és fásultan
állsz annak a bizonyos szakadéknak a szélén – beletörődve: neked csak ez
jutott.
Nem!
Nem ez jutott!
Ezt csak TE
teszed magaddal!
Belenyugszol a rosszba, ahelyett, hogy tennél ellene, hagyod,
hogy a kudarcaid megbénítsanak, ahelyett, hogy a sikereidből – legyenek azok
bármilyen kicsik is – erőt merítenél!
Ne keress kifogásokat!
Közeledik az év
vége – zárd le a múltat, és bátran nézz előre, azzal a tudattal: ha hiszel
önmagadban bármilyen akadályt legyőzhetsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése