A világon már mindent megpróbált: volt hozzá kivételesen kedves, bosszantóan tapló, a hódításaival dicsekvő, eljátszotta, hogy már vőlegény, majd havonta másik lánnyal jelent meg előtte, hogy féltékennyé tegye – de mindhiába: a kiszemelt lány természetes közönnyel vette minden próbálkozását. Nem volt ehhez hozzászokva: általában a közvetlenségével, a sármjával, a férfiasságával rövid időn belül célt ért – még soha nem akadt ilyen bevehetetlen vár az útjába. Eleinte bosszantotta a dolog, már-már dühös volt a lányra – „Mit képzel magáról! Ő is pont olyan, mint az összes többi… Csak kéreti magát!” – panaszkodott a haverjának, aki elégedett vigyorral konstatálta, hogy kicsapongó életmódot folytató Casanova végre emberére talált.
- Csak nem olyan, ha ennyit kell pedáloznod nála… - jegyezte meg, majd folytatta – Ezt Te is tudod – és pontosan ezért vagy odáig érte… Ha nem ismernélek, azt mondanám: szerelmes lettél.
- Én? Soha! Azok után, ami Kingával történt soha többé nem leszek az… - tiltakozott, és még most is beleremegett a fájdalomba.
Igen. Kinga. A nagy szerelem, amit eddig úgy érezte, hogy nem múlhat felül senki…
- Ideje lenne elengedned… Már 10 éve… Ő is azt akarná, hogy boldog légy…
Sokáig meredt maga elé szótlanul. Igen. Biztosan nem ezt a felelőtlen lump életet élő alakot szeretné látni, ami vált belőle az évek során. Ideje lenne megkomolyodnia, felelős döntéseket hoznia, és lépnie annak érdekében, hogy végre teljes legyen az élete.
Másnap a munkahelyükön újra találkozott a lánnyal.
- Figyelj csak! Beszélnünk kell valamiről… - állította meg.
- Nem érek rá…- tért ki előle, de ő megfogta a kezét.
- De… Szerintem Te is tudod, hogy miről…- dadogta. Nagyon régen volt már ilyen zavarban. A szája kiszáradt, a szíve a torkában zakatolt, kövér izzadtságcseppek indultak le a homlokán,
- ? – nézett rá kérdőn a lány.
- Szóval… Szóval én már régóta… Régóta szeretnélek közelebbről megismerni, vagyis ismerlek – de…
- Kérlek, térj a lényegre – mennem kellene… - lépett arrébb a lány, de láthatóan zavarba jött a fiú szavaitól.
- Őszinte leszek… Én már régóta… Régóta szeretném… Szeretném neked megmondani, hogy…
- Ne… Ne folytatsd! Nem akarok randizni veled… Nem akarok a soron következő szerelmed vagy a sokadik menyasszonyod sem lenni, és nem akarok a halott barátnőd helyére sem tolakodni… - vágott közbe a lány indulatosan – Nekem nincs szükségem arra, hogy egy újabb strigula legyek a listádon…
A fiú felnevetett:
- Ezek szerint TE IS SZERELMES vagy BELÉM!!! – kiáltott fel megkönnyebbülten, majd nem törődve a közelben álló kollégákkal a karjaiba kapta a meglepetéstől mozdulni sem bíró lányt és forgott vele körbe-körbe boldogan.
A világon már mindent megpróbált, de csak most jött rá, hogy az, amit érez - az őszinte szerelem a megoldó kulcs a lány szívéhez.
(F.I)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése