Mindenki csak
önmaga képes változtatni az életén…
Saját elhatározásból, legyőzve a lelkében dúló
kétségeket, a félelmet, ami sokszor türelmetlenné, mohóvá, agresszívvá, és
önzővé tette.
Aki önző – az folyamatosan kritizál, keresi a mások
hiányosságait, gyengeségeit – fedezve ezzel önmaga gyarlóságát – azt, hogy
mindig minden helyzetben csak saját félresikerültnek érzett életére gondol, és közben
a fejében egyfolytában az zakatol: „Akkor hol vagyok ÉN?”.
Hogy hol?
A saját
kicsinyes, irigykedő világában, ott ahová nem jutott elegendő szeretet, ahol a
felhalmozott sérelmek hegyén nem jut át a fény.
Ott, ahol a megkeseredettség és
a magány miatt torzul a valóság, és a rettegés sivárrá teszi a lelket.
Mindenki
csak önmaga képes változtatni az életén…
Mindenki csak önmaga képes legyőzni az
egoizmusát, és elkezdeni azt a másik életformát, aminek a mozgatórugója - a szeretet.
A szeretet, ami ad, ami nem fukarkodik,
ami elfogadja a másikat, s nem erőltet semmit, és mindez határtalanul boldoggá
is teszi …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése