2012. május 23., szerda

LÉLEKÁPOLÓ GONDOLATOK

Gyermekkor
Írta: Faar Ida
Most, a gyermeknap közeledtével, sokaknak rémlenek fel saját gyermekkorának felejthetetlen pillanatai. Talán sokaknak volt olyan felejthetetlen gyermekkora, mint nekem: akác és virág-illattal, zöld mezőkkel, virágos rétekkel, napérlelt-pirosló eper-, meggy- és cseresznye-szemekkel, bódító barack és szilva-lekvárokkal, lédús dinnyékkel, föld-illatú szivárványos nyári záporokkal, szín- kavalkáddal beköszöntő ősszel, fehér, tiszta telekkel, sütemény illatú, édes ünnepekkel, egymást kölcsönösen tisztelő és segítő emberekkel, szerető családtagokkal, biztonságos, nyugodt hétköznapokkal.
Mindez a mai napig elkísér és erőt ad. De vajon a mai gyerekek miként fognak visszaemlékezni legártatlanabb éveikre?
Manapság korom és szmog keveredik vegyszerek torokszorító bűzével, parlagfüves elburjánzott rétek váltják egymást szeméthegyekkel, a gyümölcsök külföldi műanyag dobozokban „teremnek”, a boltok polcain bizonytalan eredetű és minőségű áruk sorakoznak, pusztító erejű viharok csapnak le váratlanul a gyanútlanra, megkopott az ősz, sáros és meleg a tél, s az ünnepek is beleolvadnak a teljesítménykényszeres mindennapokba. Az emberi kapcsolatok érdekből köttetnek, a családi kötelékek fellazulnak – kevés van, aki védelmezzen, óvjon és szeressen.
Talán sokaknak volt olyan felejthetetlen a gyermekkora, mint nekem.
Bár a mai gyerekeknek is az lehetne majd. Felnőtt fejjel, szülőként mindannyiunk feladata, hogy megteremtsük ehhez a legideálisabb körülményeket. Ehhez is adhatnak útmutatást a következő idézetek.
„A gyermeknek inkább példaképre, mintsem kritikusra van szüksége.” (Carolyn Coats)
„A csodálkozás az első lépés a megismeréshez.” (Louis Pasteur)
„Soha nem növünk fel igazán, csak megtanulunk viselkedni.” (Bryan White)
„A legrosszabb, amit a felnőtt elkövethet, hogy a fiatalt erőszakkal befolyásolja.” (Carlo Rubbia)
„Semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban.”(Lev Tolsztoj)
„A munka meg fog várni, amíg megmutatod a szivárványt a gyereknek, de a szivárvány nem vár addig, amíg végzel a munkával.”(Patricia Clafford)
„A gyermek minden pillanatban teljes és totális, és semmiben sem lát ellentmondást. Amikor haragszik, akkor ő maga a harag; amikor szeret, ő maga a szeretet. Úgy lép át egyik pillanatból a másikba, hogy közben nem csinál belőle dilemmát. Semmiből sem csinál problémát. Nem rágódik ellentmondásokon, mert még nem gyártott magának elméleteket. Még nem tudja, hogy milyennek kellene lennie. Egyszerűen csak hagyja, hogy történjenek az események - együtt áramlik az élettel.”(Osho)
„Azokban a családokban, ahol szeretet és együttérzés fűzi össze az embereket, a gyerekek sokkal sikeresebbek és boldogabbak. Ha ettől a környezettől megfosztják a gyereket, azzal az egész életét, jövőjét tönkretehetik. A gyereknevelésben a szeretet a leghatékonyabb eszköz.”(Tendzin Gjaco)
„Azt hiszem, az emberek addig érnek valamit, amíg gyerekek képesek maradni. És mi a gyerek? Kicsi ember, aki még élvezetét leli a játékban. Én már csak unatkozni tudok játék közben is. Kiveszett belőlem a gyermek egészen. Elpárolgott a képzelgés adománya, amely talán egyedül képes tetszetőssé festeni a dolgokat, az eseményeket. Nincs erőm hozzá, hogy legalább a képzeletem szülte erényekkel ruházzak fel embereket, vagy legalább csak a magam cselekedeteibe magyarázzak bele némi magasabb rendű szépséget...”(Szilvási Lajos)
„A gyermekeink akkor tanulják meg a szeretetet, amikor alanyi jogon érzik, hogy szeretve vannak, és nem csak a különleges teljesítményeikért, hanem pusztán önmagukért is szerethetők.”(Simon András)
„Minden születendő gyerek azzal az üzenettel jön a világra, hogy Isten még nem ábrándult ki az emberből.”(Tuti gimi c. film)

„Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt,
Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,
Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:
S míg te a gyermekek könnyét törölgeted,
Egy láthatatlan kéz a csillagok felett
Letörli vétkeid!”
(Móra Ferenc)

„A gyerek az öröm, a reménység. Gyönge testében van valami világi; ártatlan lelkében van valami égi; egész kedves valója olyan nékünk, mint a tavaszi vetés: ígéret és gyönyörűség.”
(Gárdonyi Géza)
„Tudod, ki hiszi azt, hogy mindenre képes? A gyermek. Bízik önmagában, nem érez félelmet, hisz a saját hatalmában, és megszerzi azt, amit akar. De a gyermek növekszik. És kezdi megérteni, hogy nem is olyan hatalmas, és hogy a léte másoktól függ. Akkor szeret, és elvárja, hogy a szeretete viszonzásra leljen, a vágya pedig az idő előrehaladtával egyre nő. (...) És végül oda jut, ahol most vagyunk: felnőtt lesz belőle, aki bármit megtenne azért, hogy elfogadják és szeressék.”(Paulo Coelho)
Két dolgot adjon az ember a gyerekeinek útravalóul: gyökereket és szárnyakat.(Közmondás)

BOLDOG GYERMEKKORT MINDEN GYEREKNEK!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...