2012. szeptember 26., szerda

LÉLEKÁPOLÓ GONDOLATOK : IDŐ

„Nincs rá időm…”,”Ne rabold az időmet!”,”Időben jöttél.”, „Időm, mint a tenger.”, „Időt kérek…” – sorolhatnám tovább idővel kapcsolatos mondásainkat, ha lenne rá több időm JJJ.
Mindannyian az idő szorításában élünk: sokszor percre pontosan be vannak osztva a napjaink, mindig rohanunk, általában mégis mindig késésben vagyunk, s egy-egy idegesen kapkodó nap végére testileg-lelkileg végképp kimerülünk. Az időt jól kell tudni beosztani. Ez alapszabály, ha nem akarunk idejekorán kiégetté válni. Az idővel takarékoskodni is kell: hogy legyen elég mindenre – munkára, pihenésre, családra, szórakozásra, barátokra, vagy csak úgy –semmittevésre is. Az idő nem csapható be: azaz hiába halogatjuk a számunkra kellemetlen tennivalókat – nem menekülhetünk előlük – úgyis meg kell oldanunk. Az időt nem fecsérelhetjük el hasznavehetetlen dolgokra – túl drága ahhoz, hogy azt a luxust megengedjük magunknak. De mi is az idő, s miként vélekednek erről mások? Íme:
„Tévelygünk, szívesen bolyongunk, önfeledten téblábolunk a megtörténtek és az elkövetkezendők világában. A jelenünket gyilkoló események sűrűségében megfeledkezünk az időről úgy általában, a sajátunkról pedig kiváltképpen. Mintha örök életre születtünk volna... Pedig tudva tudjuk, hogy az idő folyása ellen mindössze annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk kitágítani minden pillanatunk.”(Tar Károly)
„Ha csakugyan van idő, és mindenütt, mindenben jelen van, ha megfoghatatlan is, akkor minden valószínűség szerint kaméleon-szerű. A múlt tanít. A jövő éltet. A jelen pedig, mint valamiféle lassan ható méreg: öl.”(Tar Károly)
„Tudod, hogy van ez: minden, ami nem most volt, nem a mi időnkben, nem a mi életünkben, hanem régebben történt, elképzelhetetlenül messzinek tűnik.”(Szabó Magda)
„Úgy kellene élni, mint a kőkorban: naptár nélkül, élet és halál között, csak az időben.”(Márai Sándor)
„Ahogyan a múltunkat sokféleképpen magyarázhatjuk, jelenünket számtalan módon megváltoztathatjuk, és különféle lehetséges jövők állnak előttünk.”(Szókratész)
„Az idő érzelmi kérdés, nem percek és órák szabják meg a hosszúságát!”(Pelham Grenville Wodehouse)
„Van, aki stopperórával kezében él, minduntalan célok felé rohan, és a másodperceket számlálja. Mások úgy élnek, mint egy fa, nagyon lassan és szívósan, s tudják, hogy még sok, sok idejük van, évtizedek.”(Márai Sándor)
„Az idő állandó, örök mérték, ami az életemet száz percmutató ketyegésével, ezer inga lendülésével méri ki. Felosztja jó és rossz szakaszokra, amelyekből az előbbiek mindig túl rövidek, az utóbbiak mindig túl hosszúak.”(Rachel Vincent)
„Soha semmi sem múlik el egészen. Nem igaz ám, hogy az idő, ahogyan mondani szokták, eljár felettünk, és egy bekötött szájú zsákban magával viszi a tegnap és tegnapelőtt történeteit, illatait, színeit és formáit. Én inkább úgy érzem, hogy az, ami egyszer megtörtént velünk, az soha többé nem válhat meg nem történtté, amíg élünk, megőrizzük magunkban a benyomásait.”(Kassák Lajos)
„Az idő nagy mester, sok mindent elrendez.”(Pierre Corneille)
„A jóakaratú idő ködfátyollal gyógyítja az élet- ejtette sérüléseket.”(Lám Béla)
„Ismerik valamennyien a gyermekkornak azt a sajátságát, hogy az idő végtelen, egy nap egy örökkévalóság, s akárhogy herdáljuk csodálatos utazásokra, felfedezésekre, még mindig tízszer annyi marad belőle. Beláthatatlan térségek nyílnak meg a gyermek előtt, nincs olyan szárny, hogy a határukig lehetne repülni...”(Leonyid Leonov)
„Az idő talán begyógyítja a sebeket, de sohasem hoz feledést.”(Nora Roberts)
„Élj a lehetőséggel, mert hamar elszáll! Az élet egyharmadában reménykedünk, egyharmadában sajnálkozunk.”(Gabriel Chevallier)
„Életünk időbe ágyazott. Az idő, pedig mint a jelenpillanatok egymásutánja jelenik meg számunkra. Ebből következik, hogy múltam már nincs - amit megtettem, nem tehetem meg nem tetté, s amit nem tettem meg, nem tehetem megtetté. A jövőm? Csak a reményeimben él. Semmi biztosítékom sincs arra, hogy akár csak a következő létpillanatot is megérjem.”(Biegelbauer Pál)
„A jövőnek sok neve van:
a gyenge úgy hívja, elérhetetlen,
a gyáva úgy, ismeretlen,
a bátor lehetőségnek nevezi.”
(Victor Hugo)
„Az idővel minden kísérletünk kudarcot vallott. Mindössze arra vagyunk képesek, hogy mérjük, de kilépni nem tudunk belőle. S kiváltképpen: nem tudjuk megállítani vagy visszafordítani.”(Hankiss Elemér)
„Az idő nagyobb kincs az aranynál, a gyémántnál, az olajnál és minden vagyonnál. Az időből sosem jut elég, az idő vihart kavar a szívünkben, az időt csak okosan szabad eltölteni. Nem lehet becsomagolni, szalaggal átkötni és a karácsonyfa alá tenni. Időt nem lehet ajándékozni. De ami van, meg lehet egymással osztani.”(Cecelia Ahern)
„Hát nem megint meglep, miféle ócska bűvész trükk is az Idő! (...) Úgy érzem, az életem olyan, mint egy festmény, amelyet sietve felvázoltak, de nem dolgoztak ki... mert nem volt rá idő.”(Trevanian)
„Az idő és tér legyőzhetetlen.”(Berkesi András)
„Ez itt a vég. De ez itt a kezdet. (...) Mert a világban nincsenek igazi kezdetek és végek, csak mi, emberek nem bírjuk élni és értelmezni a tagolatlan időt, ezért saját szempontjaink szerint felosztjuk azt. Még a születés és halál is csupán ennek a tagolásnak részei, bár nyilván nagyobb jelentőséggel bíró részei, mint az évek, hónapok és napok. Mégsem igaz, hogy a születés lenne a kezdet, és a halál a vég. Az igazi kezdet az első gondolat felhangzása volt, és az igazi vég az utolsó gondolat elhallgatása lesz.”(Raana Raas)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...