2013. március 27., szerda

LÉLEKÁPOLÓ GONDOLATOK : NÉLKÜLÖZÉS


NÉLKÜLÖZÉS

Szerencsére soha nem kellett a saját bőrömön megtapasztalnom milyen nélkülözni. Milyen ugyanabban a 2-3 nadrágban, és pólóban járni egész évben, milyen beosztással enni a zsíros kenyeret, hogy vacsorára is maradjon valami. Milyen vágyakozva és nagyokat nyeldekelve elmenni egy pékség, vagy egy lángossütő előtt, és milyen az, amikor az álmok nem szárnyalhatnak túl az alapvető szükségleteken. Milyen az, amikor a szűkös anyagiak miatt nem lehet a barátokat meghívni, vagy különböző rendezvényeken részt venni, uram bocsá’ nyaralni. Az UNICEF magyarországi szervezetének jelentése szerint minden második gyermek nélkülöz hazánkban. Szomorú eredmény, de sajnos igaz: hiába a tehetséggondozás, hiába a lelkes és lelkiismeretes pedagógusok, a folyton jobbra törekvő családok – sok esetben a pénz hiánya determinálja a gyerekek sorsát.

„A depresszió fő oka nem az anyagi nélkülözés. A depressziót a szeretetteljes emberi kapcsolatok hiánya okozza.”(Tendzin Gjaco)
„Látom, hogy felebarátaim nagy tömege nincs jobb körülmények között. Látom, hogy sok-sok férfi és még több nő járja élete útját lemondás és nélkülözés közepette. Nem tudom, miért kellene nekem a csekély számú kiválasztott közé tartoznom. Hiszek abban, hogy a remény és a napfény a komisz sorsot is megédesíti. Hiszek abban, hogy ez az élet nem minden: sem kezdet, sem vég. Hiszek akkor is, amikor reszketek; akkor is bízom, amikor sírok.”(Charlotte Bronte)
„Megállta helyét a nyomorúságban, a nélkülözésben, a viharban, a szélzúgásban, a katasztrófában s a haláltusában, állt egyenesen; majd a Végzet elmosolyodott.”(Victor Hugo)
„Az az Isten, akit valónak hiszel, egyrészt tudatlanság, másrészt zsarnokság terméke; amikor az erősebb rabigába akarta hajtani a gyengébbet, bebeszélte neki, hogy Isten áldását adta láncaira, amannak pedig már annyira begyepesedett az agya a sok nélkülözéstől, hogy el is hitte neki. Valamennyi vallás erre a mesére megy vissza, úgyhogy éppoly megvetésre méltó mind, akárcsak a forrásuk, nincs közöttük egy sem, melyről ne ordítana messziről, hogy szemenszedett hazugság; mindegyik tele van olyan misztériumokkal, melyekbe belesápad az ész, olyan tantételekkel, melyek megcsúfolják a természetet, idétlen ceremóniákkal, melyek kacajra fakasztanak.”(Donatien Alphonse Francois de Sade)
„Ma meghallottam, ahogy egy amerikai tinédzserlány az itteni gyermekek nélkülözését a sajátjához hasonlította, mondván, neki is milyen rossz, mert a szüleitől csak használt autót kapott. Nincs annál szegényebb, mint aki nem ismeri fel, milyen gazdagságban él.”(Richard Paul Evans)
„Öreg sarkutazók mesélik, hogy ha elviselhetetlennek látszott az örök jég, a szüntelen éjszaka, a fagydaganat és más nélkülözések kínja, valaki visszaemlékezett az útnak indulás előkészületeire, és ilyenkor megnyugodtak kissé, mivel úgy érezték, hogy aránylag mégis tűrhetőbb most a sorsuk.”(Rejtő Jenő)
„Nélkülözéseink szülte elégedetlenségünk onnan származik, hogy azért, amink van, nem vagyunk elég hálásak.”(Daniel Defoe)
„A fa levelenként hullatja lombját: ha az emberek minden reggel megfigyelnék, hogy mit veszítettek az előző napon, észrevennék szegénységüket.”(Francois-René de Chateaubriand)
„Milliók és milliók hiszik azt magukról, hogy szegénységre és kudarcra vannak "kárhoztatva" valamilyen megfoghatatlan erő hatásának következtében, amelyre – meggyőződésük szerint – nincsenek befolyással. Ők maguk "szerencsétlenségük" létrehozói, méghozzá azokon a negatív gondolati impulzusokon keresztül, amelyeket a tudatalattijuk "felvesz", és a nekik megfelelő ekvivalensekké változtat.”(Napoleon Hill)
Nincsen különbség az emberek között. Minden ember meztelenül jön a világra, és az emberek között egyetlen mérték az emberi szív. Az embert nem lehet bőrének színével, avagy nyelvével mérni; az embert nem lehet gazdagságával vagy szegénységével mérni, egyes-egyedül a szívével.”(Mika Waltari)
„Ne vágyakozzunk nagy örömökre, mert észrevétlenül elmegyünk az élet igazi örömei mellett.”(Hioszi Tatiosz)
„Az emberek soha nem elégedettek semmivel. Ha kevés van, sok kell. Ha sok van, még több kell. Ha még több van, szeretnének kevéssel boldogok lenni, de ezért nem képesek erőfeszítést tenni. Tényleg nem értik, milyen egyszerű a boldogság? Mit akart az a lány, aki farmerban és fehér pólóban rohant valahová? Mi lehetett olyan sürgős, ami nem engedte, hogy gyönyörködjön a szép napsütésben, a kék tengerben, a babakocsiban ülő gyerekekben, a tengerparti pálmafákban?”(Paulo Coelho)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...