HÉTINDÍTÓ GONDOLATOK: Túl az aggodalmakon... 2020/008

Folyamatosan aggódsz valami miatt? 

Nincs egy önfeledt perced sem, mert úgy érzed, hogy belefulladsz a gondokba, amiket a sors rótt rád? 

Se éjjeled, se nappalod – csak zakatolnak a gondolataid körbe-körbe, anélkül, hogy rátalálnál a megoldásra? 

Akkor MOST állj meg! 

Mikor ültél bele egy kád illatos fürdővízbe úgy, hogy tudtad: tied az egész délután? 

Mikor voltál utoljára sétálni? 

Mikor beszélgettél egy jót, anélkül, hogy az órádat lested volna? 

Mikor ültél be a barátaiddal egy kávézóba? 

Ja? Kik azok a barátok? 

Nincs már egy sem belőlük, mert a gondjaid közepette elfelejtkeztél róluk... Nem. 

Nem becsülöm alá a terheidet! 

Neked kell cipelned őket, Te érzed a súlyukat... 

DE. 

Szánd végre rá magad, hogy szelektálj közöttük: mik azok, amelyek VALÓBAN megoldásra váró problémák, és melyek azok, amelyek bagatell számba mennek, és a Te saját szorongásod duzzasztotta őket óriásivá? 

Mert sokszor, addig aggodalmaskodunk valamin, hogy a félelmeink eluralkodnak fölöttünk, megbénítva a józan ítélőképességünket.  

Mert attól, hogy aggódsz – nem lesz a holnap egyszerűbb...

Csak egyetlen dolgot érsz el vele: megfosztod magad a ma pillanatainak élvezetétől... 

Lépj túl az aggodalmakon – és éld meg a MOST szépségét!

HÉTINDÍTÓ GONDOLATOK: Túl az aggodalmakon… 2017/024

Aggódni mindenki szokott. 

Te is, Ő is, Én is… 

Van rá okunk: hiszen annyi a bizonytalanság, a kétely, annyira képlékeny és kiszámíthatatlan minden, hogy ember legyen a talpán, aki sziklaszilárdan – félelmek nélkül – képes szembenézni a jövővel. 

Így aztán aggódunk mindenen: munkán, szerelmen, családon, kapcsolatokon, anyagiakon, egészségen, betegségen, ha esik, ha fúj, ha történik velünk valami, de azon is, ha nem… 

A végtelenségig képesek vagyunk felidegesíteni magunkat – s ha végső soron kiderül, hogy ok nélkül cidriztünk – rögvest találunk mást, amin újfent tövig rághatjuk a körmünket… 

Nincs ez így jól.  

Az élet értékes pillanatait pazaroljuk el – homokszemként peregnek ki az ujjaink közül, és észre sem vesszük azt, ami igazából fontos lenne. 

Mert túl az aggodalmakon, ott van az ÉLET, a maga fantasztikus szépségével, kihagyhatatlan lehetőségeivel, semmivel sem összehasonlítható izgalmaival. De mindezt – görcsben álló gyomorral, és a kételyektől elhomályosult látással nem tudjuk élvezni… 

A megoldás pedig egyszerű: engedd el a múltat, ne fürkészd a jövőt, hanem ÉLJ MOST! 

HÉTINDÍTÓ GONDOLATOK: Engedd el! 2017/007

Vannak dolgok, amelyeken ha megfeszülsz, sem lehet változtatni… Megtörténtek, visszavonhatatlanok, kijavíthatatlanok, jóvátehetetlenek, helyrehozhatatlanok… 

Nem lehet már befolyásolni, meg nem történtté tenni… 

Eszed magad miattuk, szorongsz, felőrölnek – mégis képtelen vagy hatással lenni rájuk… 

De Te mégis görcsösen igyekszel kiköszörülni a csorbát…

... nos, NE TEDD! 

Akkor mégis miképp juss túl ezen a nehéz időszakon?

Fogadd el, ami történt!

Tanulj belőle!

… és ENGEDD EL végre!

Lépj tovább, és ne engedd, hogy a múlt hibái tönkretegyék a jelenedet, és kilátástalanná a jövődet. 

Tudom: ez nem egyszerű feladat, hiszen a kudarc csontig hatoló fájdalma lassan csillapodó kín. 

De hidd el –az elengedés könnyebbsége gyorsan felszabadít majd, és lehetővé teszi, hogy végre azzal foglalkozz, ami MOST van, és ne azon rágódj, amin úgyis képtelen lennél változtatni.

CSAK1PERC: Aggódás

A laborfolyosó visszhangzott a nő szavaitól:

-            - Már megint összesároztad a nadrágodat! Nem tudom, miért nem tudsz úgy vigyázni a dolgaidra, mint más gyerek?!– dorgálta 10 éves forma kisfiát. – Nem győzöm a ruháidat mosni, vasalni, foltozni… Hihetetlen milyen trehány vagy…

A kisfiú bűnbánó arccal tette le a kabátját, óvatosan úgy hajtva, nehogy meglássa az anyja a bal zsebénél tátongó szakadást.

-            - Vigyázni fogok… - ígérte.

-       - Remélem is… - mondta a nő, majd miután mindketten leültek elővette az okos telefonját, percekig belemerülve a bűvölésébe.

A kisfiú érdeklődve figyelte a vérvételről kiszabaduló embereket.

-            - Anya! Mennyi vért fognak levenni?

-            - Nem tudom…- dünnyögte a nő.

-            - Anya! Szerinted fájni fog?

-        -  Nem hinném… Csendbe tudnál maradni egy kicsit?  Most hívom apádat!  - mordult rá – Szia! Nemsokára végzünk… Már csak ketten vannak előttünk…

A kisfiú egykedvűen babrálni kezdte a pulóverén lévő gombot. Kisvártatva a saját nevét hallotta.

-           -  Anya! Engem szólítanak…

-        - Rendben. Nagyfiú vagy már… Egyedül is képes vagy bemenni… - mondta a nő, majd folytatta a telefonálást – Éppen most megy be… Nem. Nem mentem be vele… hiszen semmiség az egész…

A kisfiú megszeppenve lépett be a laboratóriumba, majd nem sokkal később büszkén jött ki az ajtón, bal karjának könyökhajlatára szorítva a vattapamacsot.

-            - Kész vagyok… Nem is fájt… - dicsekedett sápadtan.

Az anyja felpattant.

-            - Gyere, ülj le! Úgy kényelmesebb lesz megvárnod, azt a tíz percet, amíg rá kell szorítanod a vattát.

A kisfiú leült.

-            - Olyan vörös volt a vérem… Még soha nem láttam ilyet… - mesélte lelkesen.

-            - Jól érzed magad? - kérdezte a nő aggódva.

-         - Persze. Képzeld el három műanyag csövet is teleengedtek a véremmel… Mit csinálnak annyi vérrel?

-            - Nem tudom… Biztosan annyi kell a vizsgálatokhoz… De tényleg jól vagy?

-            - Nem érzek semmit anya! Jól vagyok…

-            - Olyan sápadt vagy… Lehet lement a vérnyomásod…

-            - Dehogy… Semmi bajom…

-            - Nem szédülsz? Nem látsz homályosan? Nem…

A laborfolyosó visszhangzott a nő hangjától, még szerencse, hogy nem sikerült rábeszélnie a kisfiát a rosszullétre.

HÉTINDÍTÓ GONDOLATOK: Félsz vagy élsz?!

Mindannyian félünk valamitől… 

Én is, Te is, mindenki… 

Félünk az ismeretlentől, a kudarcoktól, a betegségektől, a szegénységtől, attól hogy valami rossz történik velünk… 

Ez természetes… 

Valameddig. 

A félelem felkészít bennünket minden eshetőségre – vészforgatókönyveket írat arra az esetre, ha félelmünk tárgya beteljesedne. 

DE. 

Állandó félelemben élni – elveszi a mindennapok örömeit, gúzsba köt, kiszipolyozza az erőt, és legyengít. 

El kell engedned a félelmeidet, el kell felejtened a szorongásaidat – hiszen nagyon sok esetben úgysem rajtad áll egy-egy történés végkimenetele. 

Amin tudsz – befolyásold, és változtass; amin lehetetlen fogadd el, és lépj tovább. 

DE NE ÉLJ FÉLELEMBEN! 

Félsz vagy élsz? 

A döntés a Tied!

HÉTINDÍTÓ GONDOLATOK: NE AGGÓDJ!

Ne aggódj! 

Tudom nehéz eme intelemnek eleget tenni – hiszen annyi feladatot kell teljesítenünk nap, mint nap, s annyi a buktató. 

De gondolj bele: attól, hogy aggodalmaskodsz egy-egy probléma végkifejlete miatt – könnyebben megoldódik? 

Attól, hogy gyomorgörccsel indulsz neki a napnak – jobb lesz a teljesítményed? 

Nem.

Semmiképp. 

Sőt! 

Még rontasz a helyzeteden.

A folyamatos aggódással lényegében csak pazarolod az idődet, és az energiádat, megkurtítva ezzel a jelen boldogságban eltölthető perceit.

Ne aggódj! 

Majdcsak lesz valahogy…- hiszen ami miatt a legtöbb szorongás tölt el úgysem fog bekövetkezni.