Mi szeretnél lenni? – kérdezték
régen, és Te szabadjára engedted a képzelőerődet.
Nem volt akadály, nem volt
kételkedés, nem volt bizonytalanság.
Kimondtad, és hittél benne.
Aztán felnőttél – és ma már csak a
humorérzéked az, ami visszatart attól, hogy elkeseredj, azért ami lettél.
Ne
szomorkodj emiatt, hisz sokakkal előfordul, hogy más utakon jár, más mérföldköveket
hagy maga mögött, és más célokat valósít meg, mint amiről álmodott.
Jobb esetben a saját elhatározásból, rosszabb
esetben a szükség kényszere által.
A gyermekkori álmok pedig elvesztek a múlt
ködében...
De valóban teljesen el kell veszniük?
Tényleg nem lehet
feltámasztani őket?
Bele kell nyugodni: ennyi volt, ez van, ezt kell szeretni?
Sajnos vannak esetek, amikor igen – el kell fogadni, hogy van, ami
megvalósíthatatlan.
Hogy sem az idő, sem a hely, sem az életkor, sem a
körülmények nem alkalmasak arra, hogy felrúgva mindent újra a gyermekkori álmok
nyomába eredjünk.
DE!
De ez a belenyugvás nem jelenti azt, hogy ne
változtathatnánk az életünkön. Mert soha sem késő új álmokkal, új célokat
kitűzve, és ez által erőre kapva haladni előre egy elégedettebb és
kiegyensúlyozottabb élet felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése