2015. szeptember 5., szombat

Van egy perced? Szösszeneteim: Szárnyak



Nézem a boldogan csivitelő gyereksereget: telve vannak élettel, hittel, bizalommal – a lábaik előtt hever az egész világ. Csupa lehetőség, csupa izgalmas kaland, csupa ismeretlen, ami felfedezésre vár. Ahogy a kezdődő új tanév is – lázba hozza az anyukája mellett álldogáló szöszkét is – aki kérdésekkel bombázza az egyre türelmetlenebbül várakozó asszonyt:
- …és lesz saját szekrényem is?
-  Igen.
-… és mikor mehetek haza?
Ha véget ér a tanítás.
-…értem fogtok jönni minden áldott nap?
-Persze.
-… a tanár néni az a kedves fekete hajú lány lesz, akivel az előbb beszéltél?
Nem tudom… Békén hagynál egy kicsit?!  - mordul rá az anyja.
Nem igazán értem miért, hiszen a sorban állás elvileg nem olyan megterhelő feladat ahhoz, hogy ne lehetne mellette beszélgetni is. A kislány lebiggyeszti a száját, félő hogy sírva fakad, de mégis meggondolja magát, és elmosolyodik:
Ha lesz saját szekrényem, minden nap értem jöttök, és minden nap hazamehetek, és az a lány fog tanítani – akkor már NAGYON várom az iskolát!
-Te kicsim beteg vagy! Butaságokat beszélsz! Normális gyerek utál iskolába járni…- háborodik fel a nő kivörösödő arccal.

Nézem a boldogan csivitelő kicsi lányt: telve van élettel, hittel, bizalommal – a lábai előtt hever az egész világ. Kár, hogy az anyja már most nyesegeti a szárnyait…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...