2020/017
Otthon lenni...
Mennyivel
másabb lett a jelentése, mint egy évvel korábban.
Mit nem adtunk
volna még fél éve azért, hogy 3-4 szabadon „felhasználható”
napunk legyen? Mennyire elegünk volt a folyamatos rohanásból, a
zajongó tömegből, a túlzsúfoltságból? Hihetetlen hogyan képes
egyszeriben megváltozni minden...
Otthon lenni...
A kényszer
szülte, s mi – gyarló emberek ahelyett, hogy megpróbálnánk
elfogadni a tényt: mindez a mi érdekünket szolgálja – csak a
kifogásokat keressük.
Mert szabadságra vágyunk, lázadozunk – a
régi életünket akarjuk...
De egyre inkább az körvonalazódik
előttünk, hogy ezentúl már semmi sem lesz olyan mint volt...
Alkalmazkodnunk kell...
Ha tetszik, ha nem – a sors most
mindannyiunkra rá fogja kényszeríteni a változtatást,
bármennyire is fájdalmas, és kényelmetlen is lesz mindez.
Bátornak KELL lennünk...
Persze ez a bátorság nem jelenti majd
azt, hogy nem fogunk félni...
félni fogunk: az ismeretlen ott
áll előttünk, de el kell indulnunk...
Együtt kell élnünk a
félelemmel, a bizonytalansággal – és újra meg újra hazatérnünk
arra a helyre, amit az otthonunknak nevezünk.
Otthon maradni...
Hidd
el – jelenleg az otthonod a legbiztonságosabb hely, ahol lehetsz.
A hely, ahol erőt gyűjthetsz, ahol új terveket szövögethetsz
mielőtt rálépnél az új életed felé vezető útra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése