2016. december 13., kedd

CSAK1PERC: Fejjel a falnak


-         - Sajnálom, de csak így tudok érvényesülni…- szabadkozott Laci, amikor felvette az utolsó utazótáskát is az ágyáról.
-         - Biztos vagy abban, amit csinálsz? Valóban olyan jó dolgod lesz ott, mint ahogy ígérték? Dolgoztatnak majd éjjel-nappal, kihasználnak, kizsigerelnek… Gondold át még egyszer… Túl szép, hogy igaz legyen… Hidd el, hogy becsapnak!- érvelt az anyja.
-         - Sokan dolgoznak ott – eddig még senki sem panaszkodott – és egyébként is: már befizettem a közvetítői díjat – nem hagyhatom veszni azt a 200000 forintot…
-         - Ne tedd ezt… Nem mehetsz el pont most… Ki fog segíteni nekem? Hiszen tudod mennyi törődést igényel apád…- próbálkozott másként az asszony.
-         - Én nem tehetek arról, hogy részegen összetörte magát… Nem halálos beteg… Majd megerősödik… - lépett az ajtóhoz a fiú, majd hirtelen visszalépett az anyjához, hogy megölelje.
-         - Szia! Vigyázz magadra anyu! Szeretlek…- suttogta elhaló hangon, majd elviharzott.

Az anyja sokáig nézett utána. Összeszoruló szívvel gondolt arra, vajon mi vár a fiára. Lehet, hogy fejjel megy a falnak – de engednie kell. Engednie kell, hogy kipróbálja magát, hogy megvívja a saját harcait, mert tudta: csak a bátor emberek képesek megvalósítani önmagukat. Mert aki gyáva – az részegen összetöri magát, aki gyáva kénytelen leélni az életét egy olyan kapcsolatban, ami méltatlanul megalázó.