2016. december 8., csütörtök

CSAK1PERC: Pillanatnyi csodák


Fáradt vagyok, álmos vagyok, zavarnak a fények, a monoton zsongás, a fejem is hasogat – gyorsan bevásárolok és menekülök is haza a szobám jótékony sötétjébe.
- Nem tud vigyázni? – mordul rám egy fiatal fiú, amikor nekem tolja a bevásárlókocsiját.
- Elnézést. - szabadkozom ÉN zavartan, s kábultan beállok a sorba.
 - Szia! – szólít meg egy csengő hangocska.
Lenézek: pici lányka néz fel rám csillogó szemekkel.
- Te ki vagy? Mit vettél? Hol dolgozol? – zúdítja rám kérdéseit.
- És te? – kérdezek vissza – Anyukád hol hagytad?
- Én Viki vagyok. Anyu mindjárt jön. És egyébként még nem válaszoltál...- rója fel szemrehányó tekintettel.
Hát legyen. Éppen belefognék, amikor megérkezik az anyukája.
- Már megint ismerkedsz? Nem szabad a nénit zavarni...Gyere, menjünk ! –fogja meg a kezét – Kérem, ne haragudjon a zavarásért, ez a rögeszméje mostanában. –szabadkozik elvörösödve a fiatal nő.
- Nem történt semmi. – felelem, és mosolyogva nézek utánuk.
Pedig dehogynem.

Elmúlt a fejfájásom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...