2016. december 15., csütörtök

CSAK1PERC: A nyomor markában


-         - Nem akarok még hazamenni… Nem maradhatnék még itt egy kicsit? – kérdezte a kamasz lány a takarítónőt.
Márti - lassan végzett az aznapi feladataival: már csak az orvosi rendelő előterének kövét kellett felmosnia, épp ott ahol a lány üldögélt már három órája.
-         - Sajnos nem… Rögtön zárnom kell… Talán nem érzed jól magad? Szóljak az ügyeletes orvosnak? – nézett rá aggódva.
-        -  Ha beteg lennék, maradhatnék? – csillant meg a remény a lány szemében.
Márti leült mellé:
-         - Mi a baj? Miért nem szeretsz hazamenni? Talán rossz jegyet kaptál, és félsz bevallani?
-         - Nem… Kitűnő tanuló vagyok…
-         - Szerelmi bánat? – találgatott az asszony.
-         - Á, dehogy! – nevetett fel a lány. – Az idegeimet sem eszem egy pasival.
-         - Akkor?  Egy hét múlva Karácsony… Már javában készülődni kellene: segíteni anyukádnak a takarításban, süteményeket sütni, lakást díszíteni, ajándékokat csomagolni…
A lány gondterhelten felsóhajtott, majd egy könnycsepp jelent meg a szeme sarkában.
-        - Tetszik tudni Nekünk már az is óriási ajándék lenne, ha meleg lenne a szobában az ünnepek alatt…
Márti kérdőn nézett a lányra.
-         - Most is csak azért vagyok itt, hogy ne kelljen estig otthon fagyoskodnom a jéghideg szobában… Akkor anyu begyújt, tejet forral - vacsorázunk, vizet melegít, lefürdünk, majd a takaró alatt várjuk a reggelt… Volt már úgy,- hogy reggelre, annyira, de annyira átfagytam, hogy szinte sajgott bele minden részem - mondta szégyenkezve, majd hirtelen felpattant, összekapta a holmijait.
-        -  Sajnálom… - szorult el a torka Mártinak.
-         - Ne tessék aggódni miattunk… Elvagyunk mi - csak ilyenkor nehéz… Nem vagyok irigy senkire, de nem igazán értem, hogy Nekünk miért nem jut több… Megyek – nem tartom fel a munkájában… - lépett az ajtóhoz kesernyés mosollyal az arcán.
-         - Gyere nyugodtan holnap is… - szólt utána Márti, és elgondolkodva nézett a lány után.

Tudta miről beszélt a lány -  már ő is volt bajban: önhibáján kívül kerülve kilátástalan helyzetbe. De szerencséjére olyan emberek között élt, akik kérés nélkül is a hóna alá nyúltak, és nem engedték lecsúszni. Tudta: most rajta a sor – segíteni akart – megfogadta: ha törik, ha szakad, de ki fogja menteni a  lányt a nyomor markából …