- - Nem értem miért teszed ezt Velünk… hiszen
mindig a segítségedre siettünk, ha kellett… - nézett rosszallóan a húgára Ági.
- - Ez az, hogy csak akkor, ha kellett… -
fordított hátat neki Erika, majd színpadias mozdulatokkal széttépte az
adásvételi szerződést – Nem fogom a szüleink házát aprópénzért odaadni csak
azért, hogy Ti külföldre költözzetek…
Ági egyáltalán nem
értette a testvére hirtelen ragaszkodását: felnőttkoruk elmúlt 20 évében
semmiféle jelét nem adta annak, hogy a kötelező családi eseményeken kívül
igényt tartana a társaságukra. Míg Ő férjhez ment, gyerekeket szült, gondoskodó
anya, és feleség volt, addig Erika egyetemre járt, egyik diplomát szerezte a
másik után, majd vezető lett egy banknál, olyan keresettel, amiről Ő álmodni
sem mert. A beosztottai rettegtek tőle: határozottsága és szókimondása sokakat
az őrületbe kergetett.
- -Mióta lettél ennyire anyagias? Hiszen
mindened megvan már: saját lakás, autó, ékszerek, nyaralás… Nekünk ez a
külföldi meló lenne az egyetlen kitörési lehetőségünk… Nem lehetsz ennyire
önző, hogy a Neked aprópénznek számító rongyos félmillió miatt meghiúsítod az
üzletet! – Ági most már kiabált.
Erika falfehéren
fordult felé:
- - Itt nem a pénzről van szó…
- - Akkor miről? Kicsinyes bosszút állsz,
amiért Te nem kellettél senkinek? Amiért Neked nem sikerült családot alapítanod?
Erika zokogni kezdett –
hirtelen érzelemkitörésével megdöbbentve nővérét.
- - De hiszen Nekem TI vagytok a családom!
Senki más… Ha most eladjuk a szülői házat, ami még egymáshoz köt bennünket –Ti
elmentek, és tényleg nem lesz senkim… - hüppögte.
Ágiban kavarogtak a
gondolatok: soha nem hitte volna, hogy a keménység mögött ennyire mély érzések lakoznak,
hogy húga képes végre kitörni kagylóba zárt életéből.
-
Ne félj hugi… Mi mindig itt leszünk
Neked – nem választhat el egymástól bennünket senki, és semmi… Megpróbálunk
majd itthon boldogulni – én sem szeretném már, hogy a gyerekeim a keresztanyjuk
nélkül nőjenek fel…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése