Odakinn köd, hideg, csúszós utak, ingerült, türelmetlen emberek,
odabenn fényáradat, meleg, nyáltermelést beindító látvány és illatok, pirosló
almagúlák, fényes mandarin és narancshegyek, sárgálló banán és citrompiramisok,
fürtöstől mosolygó szőlőszemek között nyugodtan válogató emberek.
- Nos, kicsi unokám mit vegyek neked?
A hét év körüli kislány ajkbiggyesztve szemléli a pazar kínálatot.
- Nézd milyen szép ez az alma, vagy inkább körtét szeretnél? –
próbálkozik újra a nagymama.
A kislány szomorúan mered a semmibe.
- De választhatsz akár banánt is… - áll meg az idős asszony tanácstalanul
a banános kartondoboz előtt.
- Nem kell. Amit én szeretnék az úgysincs. – görbül rögtön sírásra a
kislány szája.
- Miért? Mi kellene neked pici lány? – kapcsolódik be a beszélgetésbe
az eladó.
A kislány néhány pillanatig mérlegel: sírjon, vagy válaszoljon – végül
megszólal:
- Dinnye. Dinnyét akarok enni!
A nagymama meglepetten nevet fel:
- Dinnyét? Decemberben? Micsoda képtelen ötleteid vannak.
Az eladó a pult mögé siet.
- Görögöt vagy sárgát szeretnél? Éppen ma érkezett, még nem volt időnk
kitenni. – emeli a pultra a méretes csíkos görögdinnyét, majd egy faláda
mélyéről elővarázsolja az illatozó sárgát is.
- Sárgát … – vágja rá a kislány, arcán elégedett mosollyal.
- 2200 Ft lesz.
A nagymama sóhajtozva fizet, majd az ajtó felé terelgeti az örömtől
szinte szárnyakat kapó kicsit.
- Ugye mondtam, hogy lehet kapni? –kérdezi boldogan.
- Igen. Lehet. – feleli a nagyi gondterhelten, de a háta nem a dinnyék
súlya alatt görbül meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése