 |
| Az vagy,amit eszel... |
Illatozó friss pékáruk, kakaós csigák, túrós bélesek, krémes-habos sütemények a cukrászdák vitrinjeiben, margarinok, ropik, kekszek, chipsek, nápolyik, pattogatott kukorica, leves porok, és mélyhűtött pizzák, gyorséttermi ételek… - felsorolni sem lehet, mi mindenben benne van - az új mumus: a transzzsírsav. A tőle való félelem most nem egy újabb egészségmániás világhóbort. Nem ok nélkül kongatják a vészharangot a szakemberek. A transzzsírsavak élettani hatása egyértelműen káros, növeli a „rossz koleszterin” az LDL, és csökkenti a „jó koleszterin”, a HDL szintjét. Növeli a triglicerid szintet, és a vérben a gyulladásos fehérjék mennyiségét, és károsítja az érfali endotél sejteket. Ennek eredményeként jelentősen fokozódik az agyi érkatasztrófa, a szívinfarktus, a hirtelen szívhalál, a szívelégtelenség előfordulása és az elbutulással járó Alzheimer-kór kialakulása. Óvatos becslések szerint évente legalább 1000 ember halálát lehetne elkerülni, ha az élelmiszeripar nem használná. De használja, mert ez a legolcsóbb. Kell ez nekünk? Sajnos kell – mert egy –egy fárasztó nap után könnyebb a leves poros zakli után nyúlni, vagy tízóraira könnyebb egy chipset elropogtatni, mint szendvicsek elkészítésével bajlódni, és hétvégén is kényelmesebb egy menüt enni a gyorsétteremben, mint a főzéssel bajlódni. Pedig elképednénk, ha tudnánk, mivel etetnek bennünket – a transzzsírsavakon kívül még számos aroma, ízfokozó, adalékanyag, tartósítószer, állományjavító, és színezék mérgezi nap, mint nap az egészségünket, s mi ahelyett, hogy tennénk ellene – dugig pakoljuk a bevásárlókosarainkat velük. Mert olcsóbb, gyorsabb és kényelmesebb. De vajon mennyire fog tetszeni a betegállományban eltöltött idő, a nehezedő légvétel, a mindennapos küzdelem az életünkért? Érdemes lenne elgondolkodni rajta, és tudatosan tenni ellene. Mert az élelmiszeriparra hiába hagyatkozunk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése