 |
| Függőség |
Függőség. Mindannyiunk életében jelen van… hiszen annyi mindentől, és annyi mindenkitől „függ” az életünk, a sorsunk. Függünk az időtől, a tárgyaktól, a szerelmünktől, a gyerekeinktől, a szüleinktől, a barátainktól, a munkatársainktól, a főnökünktől… Függhetünk a káros szenvedélyeinktől – alkohol, cigaretta, játék, internet, drog, - amelyek miatt kialakulhatnak nagyobb és kisebb bűneink, botlásaink –amelyeket jó lenne minél hamarabb levetkőzni. Aki betegesen függővé válik az kényszeresen és ismételten kielégíti szenvedélyét – s nem törődik azzal az el nem hanyagolható ténnyel, hogy ezzel mennyit árt környezetének vagy önmagának. A függő elveszíti az ellenőrzést önmaga fölött – s teljesen rabjává válik vágyainak. Azon vágyaknak, amelyek maradéktalan kielégítéséhez egyre nagyobb dózisban kell biztosítania vágyának tárgyát. Egyre több alkohol, egyre több drog, egyre több cigaretta, egyre több édesség. Mindez persze idővel súlyos és maradandó testi elváltozásokat, betegségeket okoz. A függőség viszont nem csak a testet rombolja, hanem a személyiséget is megváltoztatja: önző és mások problémái iránt érdektelen lesz, beszűkül az érdeklődési köre, és kizárólag a saját függősége teszi boldoggá. Válhatunk társfüggővé is – sajnos nem telik el úgy nap, hogy ne történnének családi tragédiák emiatt – az elhagyott fél képtelen feldolgozni a szakítást, és ahelyett, hogy méltósággal tovább lépne – bosszúvágytól égve gyilkol. Függőség… Életveszélyes helyzeteket teremthet, ha nem vagyunk képesek visszatérni a realitások mezejére…
„Az együttélés alapja gyakran nem a kölcsönös szerelem és tisztelet, hanem a félelem a egyedülléttől, a társfüggőség - pedig boldog csak a szabad ember lehet.”(Csernus Imre)
„A rajongó szerelem egyik főbb ismérve a függőségi érzet. Azzal kezdődik, mikor bámulatod tárgya rád zúdít egy mámorító, érzékcsalódást előidéző nagyságrendű valamit, amelyről még magadnak sem merted bevallani, mennyire kívántad - mondjuk egy eget rengető szerelem és felkavaró érzelmek kábítószerszerű keverékét. Hamarosan egy igazi narkós kiéhezettségével fogsz sóvárogni a szenvedélyes figyelemre. Amikor pedig nem kapod meg az adagod, egyből magad alá kerülsz: dilis leszel, és kimerült (arról nem is beszélve, hogy neheztelni fogsz a dealerre, aki kialakította benned ezt a függőséget, ám most meg nem hajlandó arra, hogy felköhögje az árut, pedig tudod, hogy van neki valahol raktáron, a fenébe is, hiszen eddig ingyen adta!) Aztán ott találod magad a sarokban remegve, lesoványodva, (...) közben imádatod tárgya elkezd undorodni tőled. Úgy néz rád, mintha soha nem találkoztatok volna korábban, és furcsa módon nem is hibáztatod ezért.”(Elizabeth M. Gilbert)
„A boldogtalan, aki függőségben él, mindig mindenre odafigyel, elég egyetlen máshogy ejtett szó, s remények omlanak össze vagy élednek fel megint.”(Donatien Alphonse Francois, de Sade)
„A szerelem a függőségek legveszélyesebb fajtája. Szerintem legalábbis. Az embert teljesen kifordítja önmagából. Egyszer a pokolban érezzük magunkat, másszor pedig mintha a vízen járnánk. Lefegyverez, alkalmatlanná tesz minket bármi másra.”(Jodi Lynn Picoult)
„Ahol van szeretet, ott nincs követelés, nincs elvárás, nincs függőség. Nem követelem tőled, hogy tégy boldoggá; a boldogságom nem benned leledzik. (...) Kötődés nélkül élvezem a társaságodat. Amit valóban élvezek, az nem te vagy; az a valami mindkettőnknél nagyobb. Valami, amit felfedeztem, egyfajta szimfónia, egyfajta zenekar, amely egy melódiát játszik a jelenlétedben. De amikor elmégy, a zenekar akkor sem áll le. Amikor valaki mással találkozom, a zenekar egy másik melódiát játszik, amely szintén csodálatos. És amikor egyedül vagyok, akkor is tovább játszik. Ez jelenti a felébredést.”(Anthony de Mello)
„Ahogyan az lenni szokott a tiltott, de jónak és vonzónak tűnő dolgokkal - egy idő után ez alattomosan szétterjed az ember tudatában. Mindinkább foglalkoztatja a dolog, később már vonzani is kezdi. Még később céltudatos lépéseket tesz azért, hogy azokat az örömöket megszerezze. Előbb csak néha, olykor, és így van értéke, hiszen ami nehezen jön, nem könnyen felejthető, és azt sokra tartjuk. Később azonban ismét lépni kell, mert a ritkán érkező öröm már nem bizonyul elégségesnek. A szenvedély kialakult, a függőség már épülget szépen, és mire az áldozat észreveszi, már nem is tud élni szenvedélye nélkül.”(Nemere István)
„Már meséltem neked arról, hogy milyen az intézményfüggőség. Először, amikor ezek közé a falak közé kerülsz, szinte úgy érzed, kibírhatatlan, aztán eltűröd őket, majd elfogadod... aztán végül tested-lelked alkalmazkodik a börtönélethez, szinte a lelkeddel is szeretni kezded azokat a gyűlölt falakat.”(Stephen King)
„Egy házasságon belül csak akkor lehet megoldani az alapvető problémákat - úgymint függőség, függetlenség, erőviszonyok, stb. -, ha a házastársak mélyen tudatában vannak, hogy a küzdelmük nem okozhatja magának a kapcsolatnak a pusztulását.”(Morgan Scott Peck)
„Szép és jó, ha Ön az egész világtól függőnek érzi magát, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy Ön nem függő, és el kell kezdenie így érezni magát. A függőség érzése pusztán kitérési manőver. Ön épp egy ilyesfajta beállítottsággal bénítja meg magát, s emiatt nem tud a saját lábára állni. Az igazi út az Ön saját útja, és el kell szánnia magát arra, hogy ezt az utat járja. Ezáltal eljutna valamilyen célhoz.”(Carl Gustav Jung)
„A mai ember egész életében olyan hatásoknak van kitéve, amelyek megrendítik a saját gondolkodásába vetett bizalmát. A szellemi függőségre ösztönzés, amelynek alá kell vetnie magát, megnyilvánul mindenben, amit hall, vagy olvas. (...) Ahol megszűnik az a meggyőződés, hogy az ember önálló gondolkodás útján jut el az igazsághoz, oda beférkőzik a szkepticizmus.”(Albert Schweitzer)
„Az oxigénszületésünkkor azonnali fizikai függőséget okozott, mert anyánk már a terhesség alatt használta. Az oxigénfüggők tükör által homályosan hallucinálnak, akiknek már nincs az anyagra szükségük, színről színre látnak.”(Puzsér Róbert)
„Mindnyájan függők vagyunk az ásványi energiahordozóktól, méghozzá a tagadás fázisában lévő függők. És mint oly sok függő, akinek nemsokára szembesülnie kell a kegyetlen igazsággal, a vezetőink erőszakos bűncselekményeket követnek el, hogy megszerezzék azt a keveset, ami még függőségünk tárgyából megmaradt.”(Kurt Vonnegut)
„Az önző életmód olyan függőség, amelyből van szabadulás.”(Gary Chapman)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése