 |
| Néha érdemes csendben lenni |
Előfordult már Önökkel, hogy egy-egy mozgalmas nap után szinte sóvárogtak a csendre? Arra az igazi – teljesen zajmentes csendre, amikor szinte csak a saját szívverésüket hallják? Szerintem mindannyiunkkal megesett ez már. Ezernyi inger ér bennünket környezetünkből minden egyes másodpercben – elménk persze szelektál közöttük - bele is őrülnénk, ha nem tenné. Túlzottan sok a közlés, és egyre jobban zsugorodik a figyelem. Éhezünk a csendre – sokszor jó lenne egy igazi „csendfürdő”, vagy egy kiadós „csendkúra”. Idő, amit önmagunkba elmélyülve tölthetünk. A csendnek is sokféle arca van: a rettegés csendje őrjítő félelemmel tölt el, a döbbenet csendje megállítja az időt, a természet csendje igaz zajos, de mégis harmonikus, a meghittség csendje szeretetet közvetít. Néha csendben kell maradnunk ahhoz, hogy meghalljuk a lényeget. A csend nyugalom is egyben. Értékeljük ezt minél jobban rohanó világunkban: mert hova a nagy rohanás, ha közben az igazi értékek sikkadnak el?
„Szeretem a magányt, a csendet,
Ha odahúz édes titok.
Ott szövök álmot, ott merengek,
Megenyhülőn csak ott sirok.”
(Reviczky Gyula)
„A nyugalom, a csendes hely, a nyájas mező, a derült ég, a források mormolása, a lélek nyugodtsága igen nagy befolyással van arra, hogy még a legmeddőbb múzsák is termékennyé legyenek, s szülötteik bámulattal és elragadtatással töltsék el a világot.”(Miguel, de Cervantes)
„Nem tudok választani csendes otthon és zajos otthontalanság között. Mindig menni és mindig maradni kell. Így aztán sehová nem jutunk, miközben mindenhol megfordulunk.”(Gerlóczy Márton)
„Fontos vagy. Mert vagy. Csendes érkezés, boldog ébredés, puha ölelés, izgalmas felfedezés, szelíd érintés, lágy dallam, könnyed szárnyalás, valóra váló csoda. Vagy napfény, víz, levegő, illat, íz, szín, kávé, mézescsók, magasság, mélység, távolság, közelség. „(Csitáry-Hock Tamás)
„A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.”
(Pilinszky János)
„A legtöbb ember szeret beszélni, és nem tud figyelni a másikra. (...) Figyelni hosszan, csendesen és mélyen egy másik emberre - nehéz. Hogy ezúttal ne rólam legyen szó, hanem rólad. Hogy most ne én legyek fontos, csak te. Hogy nekem mi fáj, mi a bajom, nem lényeges. Odaadom neked a figyelmemet. Tiéd a lelkem, az időm - ez nem könnyű.”(Müller Péter)
„Az élet nagy, igazán végzetes drámái oly csendesen kezdődnek, hogy már nyakig benne ülünk a drámai helyzetben, s még mindig nem értjük. A rák, a szégyen, a bukás, a nagy csalódás nem úgy kezdődik, mint az irodalomban: egy napon észreveszünk egy pattanást, vagy telefonál valaki, s olyan különösen beszél a készülékbe, nem is értjük igazán a szavait, vagy a nő, akit szeretünk, egyszer elfordítja fejét, szórakozottan. Így kezdődik. Nem. Ilyenkor már meg is történt. A végzet csendes. Csak a baleset ordít, sivít és csilingel.”(Márai Sándor)
„Ne félj a csendtől. Minden fontos dolog a csendben történik. Csendben sarjadnak a növények, csendben fejlődik a magzat, csendben cikáznak a gondolatok, csendben borít el a szerelem.”(Popper Péter)
„Képzeljük el, hogy kicsiny követ dobunk egy csendes tó vizébe, és az hullámfodrokat kelt. Aztán egy idő után, amikor a hullámok elülnek, újabb követ dobunk a vízbe. Pontosan ez történik, amikor a tiszta csend mezőjébe lépünk és szándékainkat bevisszük oda. Ebben a csendben még a leggyengébb óhaj is hullámokat kelt. (...) Ha azonban az ember nem tapasztalja meg a csendet a tudatában, viharos tenger lesz a gondolatvilága. Ebbe a kavargásba nem kavicsot, hanem akár egész épületet belehajíthat, akkor sem történik észrevehető változás.”(Deepak Chopra)
„Belefigyelek a némaságba. Olyan ez nekem, mint gyermekkorom tengeri kagylóinak súgása. Zöld lomb és barna avar, nedvesség, csend. A természettől egységbe kovácsolt környező vad világban bogarak, rovarok kapaszkodnak, kúsznak számomra ismeretlen céljaik felé. Szeretek így nézelődni, elmélkedni, érezni a vadon szívverését, hallgatni a csend valóságos szimfóniáját. Erdő iránti szerelmem írja ehhez a kottákat. Olvasni, átérezni, most még csak én tudom.”(Molnár Gábor)
„Az apám jól tudta, hogy a cselekedeteink olyanok, mint a gyermekeink. Tovább élnek, tőlünk és akaratunktól független hatást fejtenek ki. Akár egy szólásmondás is lehetne: a jó emberek csendes főhajtása pont olyan förtelmes, mint a rosszak gaztettei.”(Karin Alvtegen)
„Egyedül voltam. De mégsem teljesen egyedül. Körülölelt valami, amit csak a csend egy kis szigeteként tudnék jellemezni. A csendnek azon ritka fajtája volt ez, amikor az ember a levegőt sem meri kiereszteni, nehogy elijessze. Tökéletes nyugalom szállt meg. Nem emlékszem, hogy valaha is éreztem volna ilyen fokú békességet.”(Elizabeth M. Gilbert)
„Talán a hétköznapok is olyanok (...), mint a látás vagy a csend - az ember észre sem veszi, milyen értékesek, míg egy napon el nem veszti őket.”(Cassandra Clare)
„A csend kizárja az erőszakot. Az erőszak mindig lármás. Népgyűléseken szónokol, üvöltésre ingerli a tömeget, ordít, döngve masíroz, lő, bombákat dobál, robbant, rakétákkal küldi a halált. A béke közege a csend.”(Popper Péter)
„Mennyire nagy hiba volt részemről, hogy volt idő, mikor nem voltam boldog. Aztán meg az, hogy mennyit ér az az élet, amit ha visszanézek, üresnek találok. Én meg csak könnyes szemmel bólintok. De aztán rájövünk, hogy végül is soha sem késő. Én persze mindig némi felháborodást tartogatok szívem mélyén, mert nagyon sok időt kellett eltöltenem egyedül. De az igazán fontos dolgokhoz csend kell, és valami megfogalmazhatatlan mélység. Zajban nem születnek igazi kérdések, és valódi válaszok sem.”(Albert Tímea)
„A szerelem nyelve nem a beszéd. A szerelmespárnak a csend a tökéletes érintkezés. Szavak nélkül is jól megértik egymást.”(Osho)
„Van csendje a szorongásnak, a félelemnek, a dühnek, a boldogságnak, az elutasításnak, a fenyegetésnek, a meglepett örömnek, a vágynak... A csend talán a legkifejezőbb válasz, amire (...) az emberek képesek. De érteni kell, hogy mit fejez ki a csend.”(Popper Péter)
„Tégy minden jót, amire képes vagy,
És tedd olyan csendben,
Ahogyan csak lehetséges.”(Charles Dickens)
„Néha csend tölti be a szívet és a lelket, ha a zajos világ meghátrál és megengedi, hogy ráleljünk a békére. Olyan rövid ez a pihenő! Becsüld meg a pillanatot!”(Pam Brown)
„Tanulj meg csendben maradni! A lehetőség néha igen halkan kopogtat.”(H. Jackson Brown)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése