 |
| Cukorbetegség |
Keserédes kesergés helyett…
Az eheti EGÉSZSÉGPÉNTEK kicsit rendhagyó lesz… Mert ahelyett, hogy a cukorbetegség kórtanáról írnék most – eredet, típusok, tünetek, kezelés, stb. (ezekről nagyon sok hasznos és korrekt információt lehet találni az internetes egészségportálokon) – inkább néhány személyes indíttatású gondolatot szeretnék megosztani az olvasókkal.
Világéletemben édesszájú voltam… Sajnos meg is lett az eredménye: 31 éves koromra, az-az elhízás, ami addig egy cseppet sem zavart- beteggé tett. Igen: egy lettem a sokmilliónyi civilizációs beteg közül – „kettes-típusú”, valaha „öregkoriként” emlegetett cukorbeteg. Mondták: nem lesz könnyű. Lemondani, elfogadni, szigorú életrend szerint élni, változtatni… Nem mondanék igazat, ha azt mondanám: nem féltem. Mert féltem. Nos, nem a változástól, mert azt tudtam, hogy elkerülhetetlen lesz, s nem is az „éhezéstől” – hisz eleinte minden csak a tiltásokról szólt. A rosszulléttől féltem – attól az akkor már elviselhetetlen, és megmagyarázhatatlan rossz közérzettől, ami elvitt az orvoshoz. Tulajdonképpen a szó hagyományos értelmében nem fájt semmim. Csak képtelen voltam bármire, ami a mindennapos élethez kell: gyenge voltam, folyamatosan fáradt, képtelen voltam aludni - sokszor egész éjszaka tiszta fejjel és teljesen éberen azon zakatoltak a gondolataim – vajon mi bajom lehet? Persze ilyenkor az ember gyarló – s gondol mindenféle rosszra. Aztán a laborvizsgálat eredményét hallva megkönnyebbültem: cukorbetegség. Na, nem mintha olyan örömhír lenne ezt hallani, de ahhoz képest, hogy mennyiféle szörnyű betegség okozhat ilyen általános tüneteket – aránylag megúsztam. Én, aki addig végigette a cukrászda összes süteményét; én, aki kipróbált minden régi és új édesipari terméket – a négercsóktól, a vajas kekszen át, a töltött és töltetlen csokikig – egyfajta „cukorlistaként” (az alkoholista után szabad szóképzésben), egyszeriben teljesen absztinenssé váltam. Azzá kellett válnom. Igazából nem is hiányzott. Hiszen eleinte az foglalta le minden figyelmemet, hogy aprólékos pontossággal mindent mérjek és számoljak… Ki hinné, hogy egyetlen átlagos méretű körte is (ami kb. 15 dkg-os) 18 grammnyi szénhidrátot tartalmaz? Vagy 100 grammnyi nyersen lemért burgonyában 20 gramm van belőle. Elgondolkodtató – egy kiadós adag burgonyapürével mennyi szénhidrát jut az ember szervezetébe. Persze kicsit zavaró volt, hogy addigi ételadagjaim szuper gyorsan zsugorodni kezdtek.(Soha nem felejtem el anyu tekintetét, amikor a vasárnapi törpe-adagnyi rizibizimet kimértem a rántott csirke szárnyam mellé-, aminek mellesleg a panír miatt ugyancsak számolnom kellett a szénhidrát-tartalmát.) A kezdeti „de sajnálom magam”,”én ezután már semmit sem ehetek”, „miért kell mindent óramű-pontossággal csinálnom” – kifakadások a múltba vesztek, s a süteményes pultok csábító krémes-habos csodái mellett sem kell Pavlovi-kiskutya módjára elsomfordálnom.
Eltelt hét év… Persze nem mondom azt,hogy minden zökkenőmentesen ment és megy – vannak azért kiugrások, kilengések ( hiszen a vércukor-értékek nem csak a diétás szabályok betartása, vagy nem betartása révén változnak – annyi minden hatással van rá: fronthatás,stressz,más betegségek), de összességében azt kell, hogy mondjam: lehet és kell is teljes életet élni.
Keserédes kesergés helyett inkább tegyünk mindent azért, hogy a mi napjaink is olyan mozgalmasak és élvezetesek legyenek, mint egészségeseké… Hisz a cukorbetegség olyan állapot, amely jól karban tartható…
Lehet,hogy most sokan csodálkozva teszik fel a kérdést: hogy fordul elő mégis az ÉLETRECEPTEK blog-magazinban olyan étel receptje, ami cukrot tartalmaz? A válasz egyszerű: a cukorbetegséget nem a cukor okozza, hanem a helytelen életmód, a rendszertelenség, az elhízás és a mozgásszegénység, és a mértéktelenség. Nekem - cukorbetegként tiltólistás a cukor (is), de mások, akik nem küzdenek ilyen problémával - fogyaszthatják- persze csak mértékkel - hiszen csak üres kalória.
És még egy fontos dolog: mindenki ellenőriztesse a vércukor értékeit – hisz az idejekorán felderített anyagcsere-zavar életmódváltással helyrehozható (2-es típusú cukorbetegség), a súlyos szövődmények elkerülhetőek…
Jó egészséget mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése