Szegénység és bűnözés, hogy miként kapcsolható össze ez a két fogalom – számos kriminalisztikai tanulmány taglalta már. Tény: manapság nem könnyű az élet – minden a pénz és az anyagi javak körül forog, és ha nem rendelkezünk belőlük a kellő mennyiséggel – könnyen a „szegény” társadalmi rétegben találhatjuk magunkat. De ki is számít manapság szegénynek? Van, aki szerint az, aki nem tudja fedezni a lakhatás, a szükséges élelmiszer, gyógyszer, közlekedés és ruházkodás költségeit. Az igazi mélyszegénységben élők számára viszont a létfenntartáshoz szükséges javak is hiányoznak, ráadásul a teljes reményvesztettség, céltalanság és tehetetlenség állapota alakul ki, amelyben az ember valódi emberi minősége veszélybe kerül, hiszen az élettevékenységek a puszta létfenntartásra korlátozódnak, miközben a lelki teljesen elsivárosodik. Ez eddig érthető is, hisz ki bírná ép ésszel elviselni a nincstelenséget, az ürességet– de mindez feljogosít e bárkit arra, hogy elvegye másoktól azt, ami neki nem adatott meg? Egyre többen választják a törvénytelen utat –lopnak, csalnak, rabolnak – és közben széttárják a kezüket: „Valamiből nekem is élnem kell…”. Míg a régmúlt szegényei körmük szakadtig ragaszkodtak erkölcsi tisztaságuk megőrzéséhez, napjaink bűnözői felmentést várnak a társadalomtól. Amit kaphatnának is, ha teszem azt valóban „csak” kiflit, kenyeret – emelnének el a polcokról, de miként megélhetési bűnözés az, ha napszemüveget rabol, vagy kábítószerrel kereskedik, vagy halálra ver egy idős embert pár ezer forintjáért?
Vitaindító kérdések:
Kaphat e felmentést bárki csak azért, mert szegény – a bűnei jogi következményei alól?
Enyhébb lehet e az elbírálás emiatt?
Milyen cselekedet nevezhető „megélhetési bűnözésnek”?
A válaszokat várom a cikk végén lévő megjegyzéseknél, valamint a www.facabook.com/eletreceptek oldalon, illetve az eletreceptinfo@gmail.com címen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése