 |
| Nem mindegy ki végzi a beavatkozást |
Legtöbbünk fél a fehér köpenyes gyógyítóktól – mert ugye nem elég a baj – még meg is kell bíznunk valakiben, akit alig ismerünk. El kell mondanunk a legszemélyesebb testi-lelki panaszainkat, be kell avatnunk a sokszor még az ismerőseink előtt is titkolt problémáinkba, na és sokszor bizony kellemetlen és kínos vizsgálatokon kell átesnünk. De ha gyógyulni szeretnénk, óhatatlanul el kell viselnünk mindezt. A fogorvosoktól is sokan rettegünk… A kiszolgáltatottság feszültsége szinte íveket képez a levegőben – s hiába kapaszkodunk oly görcsösen a szék aljába, hiába mormoljuk magunkban mantraként a „nyugodt vagyok, nem lesz semmi baj” – mondókát, bizony tetőtől-talpig vízben úszunk, mire az ajtón kívülre kerülünk. És ez Nagykanizsán sem volt másként, ahol másfél évnyi zavartalan praktizálás után derült ki a „fogorvosról”, hogy áldásos tevékenységét szakorvosi végzettség nélkül művelte. A fogtechnikus apa, és a lánya-, aki az asszisztenseként dolgozott –miután megüresedett a fogorvosi állás, úgy érezték képesek ők maguk is ellátni a betegeket. Mindaddig nem is volt semmi baj, amíg az egyik páciensnél a kezelés után szövődmények léptek föl – s feljelentést nem tett a maradandó károsodás miatt. Akkor aztán borult a „köpőcsésze” – s fény derült a turpisságra. Kuruzslás miatt indítottak ellenük eljárást… Nem tisztem őket sem védeni, sem elítélni. De egy dolog viszont szöget ütött a fejemben: vajon egy igazi - szakorvosi vizsgával rendelkező - fogorvos praxisában milyen arányban fordulnak elő komplikációk? Mert ebben az esetben másfél év alatt csupán erre az egy esetre derült fény. Ami szerintem nem is olyan rossz arány egy „kuruzslótól”…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése